Ezt már évek óta tervezem megnézni, de soha nem jött össze. Spoiler alert, most se sikerült. De kicsit féltem is, hogy ha végre sikerül, akkor vajon minek mennék jövőre :)

Tőlem szokatlanul alig volt terv, viszont újratervezés rengeteg…

1.nap, péntek

Csütörtökön még programom volt, és össze se voltam pakolva. Az ágynemű még a kocsiban volt a múltkoriból, meg a sup is a Dunáról. Végül nem maradt otthon semmi, csak a szerszámkészlet megint :) De szerencsére nem kellett használni.

Ugyan most munkanap volt, de nem bírtam elég korán felkelni. Migrénnel kezdtem, az induláson is gondolkodtam.. végül Relpax lett. Ennek ellenére egész gyorsan összeszedtem magam, és a rakparton még a csúcs előtt átértem. Sejtettem, hogy az M1-en lesz nehezebb. Mindegy, hallgattam valamit, és próbáltam nem aggódni amiatt, hogy lassú vagyok. Utólag megfogadtam, hogy máskor az út elején fogok tempomatozni, amikor még nem vagyok fáradt, mert a végén az országutas részen már nem lehet. A határig simán megvolt, tankoltam meg vettem osztrák matricát. Viszont a kedvenc szakaszomon szembeterelés volt, így nem tudtam élvezkedni. Még a 100 helyett is inkább csak 80 volt. Csak 2-3 kanyar volt korlátozás nélkül. Visszafele azt egy belső sávban ragadt német VW mögött tötyörögtem :(

Szóval egész hamar elértem Liezenig. Iszonyú meleg volt… A Müller mellett sikerült egy árnyékos parkolóhelyet találnom, így gyalogolhattam át a napon a Hoferbe, cipelve a tejet, ayrant és kakaót. Meg cottage cheese-t, amit nemrég fedeztem fel (újra). Aztán még sajtért átmentem a Lidlbe is. Épp azt eszem most is :)

Innen viszont tényleg jöhet a víz :) Megnéztem a Grimming oldalát, főleg, hogy elszúrtam a lehajtót, amivel elkerülhettem volna az építkezés miatt egyirányúsított szakaszt. Aztán meg az alagutat.. Egész a Stausee közepéig mentem, és az utolsó parkolóhely árnyékos volt. Lementem a vízhez beledugni a kezem. Nem lett kevésbé meredek, nem tudtam, hogyan tovább. A horgászbódénál könnyebb lenne lecuccolni, de ott meg fürdeni nehezebb. Visszasétáltam a kocsihoz átöltözni, amikor egy pár elkezdett kipakolni, és a férfi kézzel pumpálta a sup-ját. Hurrá! Felajánlottam nekik az elektromos pumpámat, cserébe megkértem, hogy vigye le az én deszkámat a vízre :) Bár valamit nem sikerült a lánynak megértenie, mert ugyan iszonyú hosszú ideig ment a pumpa, végül mégis kézzel fejezték be. Közben a férfi kész lett a másikkal. Nekem jól működött. Irány a víz!

Először megnéztem a vízesést a híd alatt. Szokásosan nagyon hideg volt :) Nem bírtam felmenni a sziklán, annyira csúszott, így ez most is kimaradt. Aztán csak az első kanyarig mentem, majd a következőig, aztán… A túloldalra nem eveztem át, mert ott tűzött a Nap. Inkább csak a fák és a sziklafal árnyékában maradtam. Szerencsére ez se akadályozott meg abban, hogy néha az égre is felnézzek. Tökéletes repülőidő volt. Már Liezenben is láttam két ernyőst a hegy felett tekerni. Most a tó fölött -pont ott, ahol én is jártam jópár éve- megláttam egy ernyőt. Egy készülődő kumó alatt próbált tekerni. Nagyon drukkoltam neki, mert eléggé hátra kellett jönnie az emelésért. Épp úgy, mint nekem :) De ügyesen és gyorsan kiemelkedett aztán továbbindult. Jött még egy sárkányos, majd később pár vihornya is. Az utóbbi befelhőzött, így az ernyősök helyében is féltem kicsit. Épp úgy, mint a saját repülésemnél :)

Közben haladtam lefele. Itt teljes szélcsend volt, és egy kicsit folyik a tó a vízesés felé :) Néha ránéztem a térképre, merre járok. Már csak 1km, meg még egy.. Utána egy meredek partszakasz jött, ahol az egész tó árnyékban volt, így végre átmehettem a másik oldalra is, megtapogatni a Grimming oldalát. Persze követ is szedtem :) Furcsa vöröses árnyalatú volt, bár feljebbről nem is emlékeztem ilyenre. Egész a behajtani tilos tábláig mentem. Ott egy polip lebegett a víz tetején, azt is be kellett gyűjtenem. Igazgatni kellett, hogy elférjen a nagy faág a supon úgy, hogy egyik csápja se lógjon a vízbe. De végül rátettem a mentőmellényt, így párnám is volt visszafele. Merthogy nemcsak ülni lehet a kajak ülésén, hanem feküdni is :)

Csak egy egész rövid szakaszon fújt a völgyszél, ott bementem középre kihasználni. De inkább visszafele folytam, ezért ismét a szélre helyezkedtem. Ekkor újabb ernyőst láttam a keleti sziklafal felett, alig 100-200m-rel. Jaj, ott nincs túl jó helyen! Nagyon drukkoltam neki. Nem is értem, honnan kerülhetett oda.. aztán még párja is lett. Sezerncsére a nyugati falon sikerült emelést találniuk, és nemsokára felhőalapon utazhattak tovább. Még többen is lettek, mindkét irányba. Vajon, ha ott fent lennék, akkor vágynék ide le a vízhez? Bár ott nem lenne ilyen meleg :) Mindenesetre élveztem, hogy bármikor beledughatom a kezem-lábam a kristánytiszta vízbe. Elég hűs volt, így mikor kikötöttem és felpakoltam a holmijaimat, már nem volt annyira kellemes az árnyékban megmártózni. Szóval csak egy gyorsat csobbantam, mert nagyon fáradt voltam.

Cserélődtek a látogatók is, valaki egy függőágyból hallgatott zenét, így én magamra csuktam a kocsiajtót. Végül kiderült, hogy egymásra várhatunk, mert estére négy autó és két tetősátor maradt a kempingezni tilos tábla előtt :D Én olyan fáradt voltam, hogy ha akartam se tudtam volna továbbmenni. Az előző utazások tapasztalata után furcsa volt, hogy nem fagytam meg éjszaka. Sőt, még a pizsinadrágra se volt szükség.

2.nap, szombat

Meglepően jót aludtam, és hetek óta először fejfájás nélkül ébredtem. Páran már reggel hat körül jöttek biciklivel, de elég nyugisan készülődhettem. Fél tízre készültem el mindennel, ekkor irány a Tauplitz. Die Tauplitz :)

Már a bejáratnál gyanús volt, hogy van éjszakai tarifa, bár ott még csak a lakóautókra volt külön kiírva. A fönti parkolóban már világossá vált, hogy nem itt fogom tölteni az éjszakát. Ráadásul nem napijegy volt, hanem egy útra szóló :(

Fönt összepakoltam, kinéztem a Dachsteinra, aztán egy hatalmas turistacsoportot megelőzve elindultam a rollert tolva. Kicsit ügyetlenkedtem a tehenek elleni vasrácson, meg optimáltam az utakat, annyi volt belőle… Nem akartam kis ösvényre lemenni a rollerrel, de feleslegesen szintet se mászni. Ráadásul az aszfaltos rész olyan meredek volt, hogy nem mertem rajta legurulni. Aztán fölfele meg olyan köves, hogy helyenként minden lépéshez meg kellett emelni a rollert. A tűző napon :( Elfelejtettem extra vizet csomagolni, sietnem kellett a tóhoz. Kicsit még el is tévesztettem a fenyőcsoportot, addig néztem, hogy melyik úton fogok visszafele menni. Végül kikötöttem a rollert az irányjelző táblához, és innen botokkal felszerelkezve mentem tovább. Még lefele is nehezemre esett a szűk ösvény a melegben. De aztán megérkeztem a Tóhoz!

Azt hittem, hogy egyedül az enyém, de valaki megelőzött. Kapkodva kezdett öltözni, én meg próbáltam nyugtatni, hogy jó úgy, ahogy van. Végül beszélgetésbe elegyedtünk. Bécsből jött, az éjszakát a Grazer Hüttében töltötte, és most még a Karrerseehez akart eljutni az esti tüzes buli előtt. Ekkor még nem tudtam, hogy én hol fogom tölteni az estét, ráadásul azt gondoltam, hogy a Sonnwendfeuert mindenütt a leghosszabb estén tartják. Később kiderült, hogy az Ennstal többi csúcsán vasárnap este lesz csak :(

Szóval itt még hosszabb tartózkodásra készültem, ezért egy gyors csobbanás után megágyaztam magamnak pihenni. Volt nálam ebéd, és végül a filmet se hagytam lent, amihez a fülest és a powerbankot is felcipeltem. Meg gyógyszer is, mert a hőguta miatt ismét fájni kezdett a fejem. Lustálkodtam, aztán elkezdett dörögni az ég. Szerencsére volt annyi térerőm meg meteotudásom, hogy bízhattam abban, hogy nem fogok (nagyon) elázni. Akkor még csak a Dachstein felett esettt, aztán a zivatar tovább nőtt. Innen beláttam hátrafele a Priel irányába is. Azért a telefont vízhatlan zacsiba tettem, és a hátizsák tetejére készítettem az esőkabátot is.

Végül ugyan tényleg nem áztam el, de jó ötletnek tűnt, hogy a meredek emelkedő szakaszt a felhő árnyékában tegyem meg. Annyira az esőre készültem, hogy végül elfelejtettem vizes rongyot csomagolni az útra. A rollerhez egész könnyen felértem a felhő segítségével (biztos még a földről is szívott :) , de innen jött a kemény rész. Kerülővel egy kevésbé meredek utat választottam, ami még autóval is járható lett volna, de rollerrel nem volt az. Az apró kövekbe besüllyedt, a nagyobb kövek megakasztották, a fű meg.. háááát :( Hatalmas elégtétel volt ezután az aszfalton száguldva kielőzni a klettersteigról visszafele ballagó csapatot :) Egész a sorompóig gurultam, néha majdnem levitte a menetszél a kalapomat. Nosztalgiával néztem az utolsó gyalogos szakaszokat, ahol többször is síráshatáron (mindkét oldalról) baktattam lefele, még a zenére is emlékeztem. Ezért megérte felrángatni a rollert :) Bár mostanában nem nagyon fogom ezt megismételni..

Az autó már épp napon állt, ezért lejjebb kerestem árnyékos helyet. A fékbetétet már az előző út után is terveztem kicseréltetni, de akkor még a szerelő nem hallotta, hogy hangja lenne. Hát, most már hallaná! Szóval itt, az árnyékban jöttem rá, hogy ma csak a Tauplitzon lesz tűzrakás, és a Dachsteinra várnom kell még egy napot. Viszont vizet akartam a melegben, de ha lemegyek, akkor nem jöhetek vissza a jegyemmel. Mindegy, irány az Ödensee. Az is vonzott, hogy útközben még épp nyitva van egy Hofer jégkrémért. Pisztáciás lett, és finom :)

Az Ödenseenél is nap vége kezdett lenni, így közel találtam árnékos parkolóhelyet. Megettem a fele fagyit, a többit meg becsomagoltam egy kispárnába. Elindultam a vízhez. Már a parkolóban gyanús volt pár fehér inges ember.. az étteremben esküvő volt, elég hangos (és nem túl jó) zenével. A víz se volt melegebb, mint a Stausee, így csak egy zuhanyzásnyit maradtam. Megpróbáltam térképészkedni, hogy honnan lehetne látni a tüzet, és megpróbáltam feljutni a síugrósánchoz. Ott sajnos kiderült, hogy csak a lenti parkolóba lehet innen jutni, és nem volt kedvem megkerülni a hegyet, mert nagyon fáradt voltam. Megpróbáltam a faluból, ahol gyönyörű kilátású parkolót is találtam, de nem bírtam. Inkább webcamet kerestem, és visszaköltöztem a bevált parkolóhelyemre a tópartra. Már arra se emlékeztem, hogy vajon elindítottam-e a filmet, mielőtt bealudtam.

3.nap, vasárnap

Hát, ma nem ébredtem épp korán. Nem is voltam egyedül. Agyaltam, hogy mit csináljak. Nem nagyon volt erőm (meg kevem se) újra kicuccolni. De a pumpa ma is ment, bár ismét nem sikerült használni. Már vagy negyed órája erőlködött, mikor észrevettem, hogy nincs eléggé rácsavarva és ereszt. Aztán kiderült, hogy elfelejtette lezárni a szelepet, így amikor lehúzta, az össz nyomás odalett. Jó, ezt már én is eljátszottam :D De jó a pumpa, és ezúttal az autó akkujáról nem kellett spórolni se vele.

Azért kell a víz, így lementem úszni kicsit. Ez tegnap is ilyen hideg volt? Vagy én vagyok ennyire fáradt? Nem, fejájás jön megint :( Meg filmnézés a kocsiban… Még aludtam is előre az éjszakai utazásra. Aztán elkezdett dörögni az ég. És megint. Vagy hat zivatar ment el mellettem hol jobbra, hol balra. De ez most közelebbinek tűnik. Levettem a tetőről a száradó szandálomat. Jó, becsukom az ajtót. Jaj, ez nem lesz elég! Már kiszállni se akartam, annyira zuhogott.. mire előremásztam, már a jégdarabok kopogtak. Mire fölhúztam az ablakokat, az ajtókilincsben állt a tócsa :)

Na, itt kezdtem el aggódni az otthonfelejtett szerszámkészlet miatt… Szerencsére nem hiányzott, de ezt akkor még nem tudtam. Gyorsan elállt, és nem is hűlt le nagyon. Fölkaptam a végre nagyjából megszáradt szandált és fürdőruhát, és lementem a vízhez a csöpögő esőben. Sajnos, eléggé belemosta a földet, így nem volt szép :( De csak beljebb kell úszni :) Nem maradtam sokáig, csak a hangulat kedvéért. A parkolóban a szomszéd cseh nő velem együtt pakolta az elázott cuccait a kocsiban. Ő biciklit, én a supot. Nem mertem megvárni, hogy egyedül maradjak, ha esetleg nem indulna Arthur. Bár ő nem tűnt a leggyakorlottabb szerelőnek :) De szerencsére nem volt szükség rá.

Kinéztem a Sölkpaß fele egy kilátópontot, de végül még a reptér előtt szuper parkolót találtam. Előttem a Grimming, és a Kammspitze és a Stoderzinken csúcsát is belátni. De sajna mögöttük újabb zivatarfelhők tornyosultak. Egy ideig néztem, hoyg talán lenyugszik, de aztán egy radarkép meggyőzött arról, hogy a nagyja még csak most jön. Ezzel megoldódott az a félelmem is, hogy ha végre megnézem a tüzeket, akkor mi marad jövőre :) De az tűnt jó választásnak, ha most pihenten hazaindulok, és nem várok három órát egyhelyben, egy esetleg elmaradó tüzet nézni.

Csak Liezenben álltam egy lámpánál, egyébként gyorsan haladtam. A teljes osztrák szakaszon előttem és mögöttem is sztratosztéráig kifolyt zivatarfelhők voltak, de fölöttem kék volt az ég :) Amikor a határnál megálltam, akkor épp Győr körül villámlott. Ezért az egyik magyar pihenőben megnéztem a film utolsó “jelenetét”. Zoli rámírt, hogy minden rendben van-e, mert régóta egyhelyben állok :) Innen már csak az M1 terelést kellett kibírni a szembejövőkkel. A biztonság kedvéért most szándékosan maradtam a külső sávban, de szerencsére nem kellett megállni. Azért jó sok kamion volt :( Éjjel kettőre értem haza, 21 fok volt. A tóparti zivatar közben olvastam, hogy otthon, a ház előtt rádőlt egy fa egy kék Suzukira. Aztán valaki ráírta, hogy a 7 előtt is kidőlt egy. Akkor még azt hittem, hogy csak nem sikerült beazonosítani a lépcsőházakat. Hát, nem. Két nagy fa dőlt ki, az egyik épp Apu parkolóhelye mögötti, és rengeteg ág volt mindenütt az úton. Pedig addigra már össze voltak vágva, de így is jópár parkolóhelyet elfoglaltak. Hétfőn a Károlyi Kórház mellett is lezárás volt. A kukacvirágaimon csurig állt a víz, és az erkélyen se száradtak ki a növények :)

Hulla fáradt vagyok, és a nehéz érzéseket se sikerült elhagynom :( Úgy tűnik, ez a Salza szelleme. Tegnap még ápolni is kellett :( Valahogy csak megy tovább az élet… Ez az utazás is bizonyítja, hogy nem reménytelen :)

Zolinak boldog névnapot! Persze, most kivételesen nem álltam meg csokit venni útközben…