Az Ötschergräben sehogy se akar összejönni… Talán majd legközelebb :) A sorozat viszont megvolt, ennyi most elég is.

1.nap, szombat

Akár később is indulhattam volna. Előző nap még esett az eső, még délelőttre is azt jósoltak. Ha egy séta belefér, akkor örülni fogok. De legfeljebb a kocsiban nézek sorozatot az erdőillatban. Már útközben jutott eszembe, hogy kivettem a villáskulcsot, amivel le lehet venni az ablaktörlőt. Reméltem, hogy nem végzem most is szervízben, ha elázok. Azt meg különösen, hogy nem ragadok valami világvégi parkolóban mozgásképtelen autóval. Biztosítást se kötöttem, mert csak két nappal későbbre vállalták volna.

Szóval útközben még egy kirakodóvásárt is beterveztem, de annyira nem volt szimpatikus, hogy továbbmentem. Vettem csokit, ezúttal kilósat, rengeteg marcipánossal €13,49-ért :) €11,99-ért lett volna 14db Mozart-kugel, ebben meg 24 volt. Meg még fél kiló egyéb mogyorós finomság :)

A Rax alatti utat választottam. A szerpentinen három magyar motoros ment előttem, de olyan lassúak voltak, hogy még annak ellenére is beértem őket, hogy megálltam Preinerwandot fotózni. A hágón akartam szünetet tartani, de a parkolóban meglepően sokan voltak ez esős idő ellenére is. Így inkább Totes Weib lett volna, ha nem rontom el a navigációt. Így végül a másik úton mentem Mariazellig, de ezt csak a végén vettem észre. Még utolsó percben megálltam egy Sparban puffasztott csicseriborsóért. Ugyan néztem itthon, de nem lehetett kapni. Meg koffeinmentes szemes kávét is vettem.

A stauseehez állítottam a navigációt, de előtte rá akartam nézni a parkolókra. Az első rögtön Privatweg volt, és sajnos a másik fele pedig Magánterület. Így, magyarul :D A túrához kinézett parkoló jónak tűnt, bár sorompós és kavicsos. Volt jópár másik út is, de általában volt valami tábla, hogy ne pont ott aludjak. Így maradt a Magánterület, hogy otthon érezhessem magam.

Most már tényleg a tóhoz mentem. Leparkoltam, és továbbsétáltam a partra. Azaz csak szerettem volna. A térképen használhatónak tűnő vízreszállóhely kb. 20 m-rel volt a víz felett, és láthatóan a farönköknek és a szikláknak is nehezükre esett megállni a meredek lejtőn. A hídhoz sem lehetett eljutni, nemhogy alá :( Így végül nem fizettem napijegyet a parkolóban se, ahol szintén meglepően sokan voltak. Még megpróbáltam a horgászoktól megtudakolni, hogy hol lehet lejutni a vízhez. A hatalmas halat csak én láttam a gátról, ők vakon próbálkoztak lent. Azt mondták, hogy a tó másik feléről jöttek. Könnyen beszéltek, elektromos motoruk volt hozzá :)

Megpróbáltam ott is. Lefele még ment volna, mert az Erlaufon vízre tudtam volna szállni és lefolyni a tóra, de ez reménytelen lett volna visszafele. Ott egy domb túlfelére kellett volna átcuccolni a parkolóból :( Mellesleg a Gemini ma már azt mondta, hogy az egész tavon tilos evezni, holott tegnap még útvonaltervet készített hozzá. Azt mondta, hogy valszeg összekeverte az Erlaufseevel, de annak meg az északi oldalán nem lehet lemenni a vízhez.

Szóval föladtam, és ehelyett visszamentem az előző helyre, ahonnan rolleres kirándulást terveztem a Mariensteinhoz, megnézni a völgyet felülről. Rollerrel és hidegélelemmel felszerelkezve nekiindultam. A sorompó után sajnos túl meredek volt az út, ahogy ezt egy kecske is jelezte :) Türelmesen várt rám az úton, aztán arrébbugrált. Lefele :)

Innen egy nagyon hosszú gyaloglás következett, sok kővel és csak nagyon kevés gurulással. Aztán félúton egy behajtani tilos tábla, mert fát vágnak. Ezt mondhatták volna korábban is :( Én innen már nem fordulok vissza! De sajna a favágás miatt az út még gyalog is nehezen volt járható, ahogy a munkagépekkel fölszántották :( Azon gondolkodtam, hogy leteszem a rollert, de végül továbbvittem, mert a térkép szerint van egy másik ösvény is. Ezt az utat szilárd burkolatúnak jelezte, ezért jöttem kerülővel erre rollerezni. Ahol összeért a két út, láttam, hogy a másik még keskenyebb :( Itt letettem a rollert egy vadetetőhöz, és gyalogoltam tovább. Persze, Murphy segített, és innen már jobb út követekezett :D Szerencsére hamar elértem az út végére. Ezt szó szerint kell érteni: egyszercsak minden iránybe szakadék vett körbe. A fák miatt a fotók nem elég látványosak, de élőben nem volt nehéz kivenni a sziklafalakat és a patakot a mélyben. A térkép szerint egy ösvény is volt lefele, de azt nehezen tudtam elképzelni beülő nélkül. Az Ötschergräbenről eddig közel vízszintes ösvényeken láttam videót, de most megértettem, hogy előbb le kell hozzá ereszkedni a völgybe. Még a másik oldalról is közel 200m szint :( De itt még reménykedtem.

Volt még egy kecském, aki lazán leugrált a kőgörgetegen és eltűnt. Én meg csak álmodoztam a házikót nézve, hogy milyen jó lenne egy hálózsákkal kint aludni. Láthatóan kiadó volt a ház, gyönyörű terasszal a völgy felé. Nekem az elég is lenne, bemenni nem akarok. Még az út is teljesíthető, ha végighoztam volna a rollert, arra felakaszthatnám a hálófelszerelést is. Hát, ez a mai napba már nem fért volna bele. Ugyan készültem lelkesítő csokival, de így is sírhatnékom volt visszafele. Pár helyen sikerült legurulnom, de a süppedős meg az emelkedős részeken nagyon megküzdöttem. Egy felhagyott kőbánya különösképp megnehezítette a dolgomat, mert állandóan át kellett emelnem a rollert :( Visszaérve nem sok erőm maradt, de eléggé leizzadtam az úton. Talán az Erlaufseeben lemoshatnám magam. Nem számoltam, hogy hányszor jártam meg oda-vissza a szerpentint a nyaralás alatt :) A parkoló szerencsére ingyenes volt 18 és 21 óra között, viszont a tó hideg. 16 fokot találtam róla, ez reálisnak tűnt. Pár -talán cseh- motoros hasonló célból volt ott, más nem nagyon. Kalandosan átöltöztünk a stégen (tudom, lett volna öltöző is :), és éppcsak megmártóztam. Innen már tényleg csak az alvásra tudtam gondolni. Gyorsan visszamentem az ismerős magánterületre. A szerpentinről még több példány, szebbnél-szebb naplementét néztem meg a széteső felhők között. Hosszú nap volt, nem sokkal a leghosszabb előtt. Reggel láttam a napfelkeltét is, és a kettő között nem aludtam semmit.

2.nap, vasárnap

Éjszakára ugyan nem jósoltak esőt, de a zivatar ezt nem tudta. Már teljesen sötétben kint voltam, mikor kissé paranoiásnak éreztem magam a villogás miatt. Biztos nem jár erre senki, még a medvék se, talán csak az autók fényszórója világíthat be a szerpentinről. De autó nem jött… Zivatar viszont igen. Pedig előtte már a csillagos eget néztem. Meg utána is. Elég zaklatott éjszaka következett, felváltva esővel és csillagokkal. Sőt, még olyan is volt, hogy még kopogott a tetőn az eső, de közben már látszódtak a csillagok.

Ennek ellenére egész száraz időre ébredtem. Csak hát a térdem erősen érezte az előző napi gyaloglást :( nem sok esélyét láttam, hogy lejussak a völgybe. Azért átparkoltam a közelebbi bejárathoz, most az elsők között voltam. Egy kisbusz gyanúsan az éjszakázást tiltó tábla alatt ébredt :) Aztán jött az eső megint, amit mára már egyáltalán nem jósoltak. Kicsit sétáltam a gáton, de nekiindulni nem mertem. Itt az idő a sorozathoz. Voltak nálam bátrabbak, meg esőkabátban érkezők is. Egy óra körül kezdtek szállingózni a túloldalról indulók, elég csapzottan. Kettő körül és is összepakoltam, hogy legalább megnézzem a lefele vezető ösvényt. A nyitott sorompón jópár autó átszáguldott korábban, de a roller nem szerette. Végül a nagyobb lejtő elején kikötöttem egy gyerek-fenyőfához. A gyanúsan sok magyar túraleírás gyanakvóvá tett, így beszereztem egy gyerek-biciklizárat a Decathlonban. Olcsóbb is volt, és nem is akartam kulccsal bajlódni. Hát, jól tettem. Alig párszáz méter után volt a leágazás a patakvölgybe. Páran jöttek felfele, és hallottam, hogy magyarok. Bevártam volna őket, de vagy negyvenen voltak. Az elsők az útmutató táblákat tanulmányozták, mire egy kopasz pasi rájukszólt, hogy ne. Kérdezgették, hogy mennyi még, de mindenre kitértő választ adott. Rákérdeztem, hogy hova akarnak eljutni. Mariazellre. Hát, az nem lesz gyors. A túravezető még azt se akarta elárulni, hogy ehhez felszállnak a vonatra. Nagyon kellemetlen hangulat volt.

Viszont így a csoport közepébe keveredtem. Láthatóan nem ismerték egymást, így senkinek nem tűnt fel, hogy én nem a csoporthoz tartozom. A kopasz túravezető gyerekei meglátták a rolleremet és letámadták. Az apjuk kiábrándultan vette tudomásul, hogy ‘azt jól odakötötte valaki’ :( Hát, nem esett jól, hogy ennyire megtérült a zár… Próbáltam eléjük kerülni, de nem ment, így végül megálltam pihenni. Jó sok megjegyzést kaptam a rollerre, pl. hogy miért nem biciklivel mentem inkább. De a pihenő után, a végső szakaszon olyan gyorsan visszagurultam vele, hogy őszintén sajnáltam, hogy már itt a tó mellettem, és az már ott a parkoló :(

Most napijegyem volt, így ráértem pihenni a kocsiban. Az ingyenes időszakban még terveztem visszamenni az Erlaufseehez, aztán ezt egy hirtelen ötlettől vezérelve sup-ra módosítottam. A három órába kényelmesen belefér a tó közepe, majd pihenek a hazaúton.

A motorháztetőn fújtam fel a deszkát, így nem zavartam a zajjal a vízpartot, és mehetett a szivargyújtóról. És két körben sikerült lehordani mindent, dupla evezőstül. Szokásosan szembeszél volt, de még így is gyorsan elértem a tó másik felére. Aztán beeveztem középre, hogy felállva visszafújassam magam, de addigra persze elállt :) Ismét jól elfáradtam, és még vissza is kell hordani a cuccokat. A kocsi tetején száradt a sup, amíg lezuhanyoztam. Az se volt melegebb, mint a tó :D

Fél kilencre kész voltam, így még világosban elértem az útra kinézett vízeséshez a Salza partján. Akkor még azt hittem, hogy a Salzán kell keresnem, de ehelyett a parkoló mellett a sziklán folyt. Egy barlagba :) Volt pad meg szemetes, forgalom meg semmi. Ideális hely, lefeküdtem aludni.

Éjfél körül ébredtem, tettrekészen. Csak arra nem számítottam, hogy a teljes sötétben szerpentinezve tengeribeteg leszek, és a fejfájás is rákezd. Meg kellett állnom újra pihenni. Kezdett világosodni, amikor felébredtem, bár ez most elég korán van. A napfelkeltét már a hegyek végén néztem egy dombtetőről, majd kérve a szerpentinről még egyszer a síkságon. Még jó hosszú kacskaringózás jött a határig, mert nem vettem autópálya-matricát. Elég szokatlan volt a napfelkeltében ezen a tájon kelet felé haladni…

Ennél már csak az M1 volt rosszabb, ahol a külső sávban maradtam, mert ki akartam menni egy pihenőbe. Ez olyan jól sikerült, hogy másfél óráig nem is mozdult a kamionsor. Szerencsére ezt nagyrészt egy virágzó hársfa árnyékában töltöttem. Hazaérve, zuhany után még egyszer lefeküdtem aludni, és ismét fejfájtam. Emiatt le kellett mondanom a programot, ami miatt hétfő délutánra siettem haza :(

De végülis túlteljesítettem a sorozatnézős tervet egy supozással, és egy nagy csomag csokival tértem haza :)