Dad mászott a Raxon Ambrussal, én csak sofőr voltam hozzá. Lássuk, miért volt szükség rám :)


Tehát kiraktam őket a Preinerwand alatt, én meg továbbmentem autóval a Höllental felé. Játszottam a patakparton, meg bementem gyalog egy völgybe. Túl későn jöttem rá, hogy az nem a Höllentalba visz, de azért szépet kirándultam benne. Végül nem bántam meg az eltévedést, mert rá kellett jönnöm, hogy csak beülővel lehet bejutni a sziklafalon keresztül. Alternatív útvonalként egy bekamerázott kapun keresztül, aszfalton is lehetne menni.
Szóval végül jó sokat vártam rájuk, mire kiértek. Sok térerő nem volt bent, de nem is kerestek. A Preinerwandot gyorsan letudták, bőven szintidő alatt felértek. Innen hosszabb volt a séta, mint gondolták, de a java csak ezután jött. Lefele a Klettersteigon sor volt, meg egy nehezen kikerülhető vízesés… Viszont ezután a völgyben még jó sokat kellett gyalogolniuk. Aztán megtapasztalták, hogy a kijutáshoz ismét mászni kell.

A kijáratnál, az alagút két oldalán nagy kiépített parkolók vannak, én itt sétáltam a patak körül.

Olyan későn értek le, hogy a szokásos patakparton már sötétben voltunk.