Nem nevezném túrázásnak, de még kirándulásnak se nagyon.. ezért lett nézelődés :) Ott voltam, láttam, jól éreztem magam, de sokmindent nem csináltam. Azaz fáztam. Mert hideg volt 🥶❄️🧊

1.nap, szerda

Korán indultam, hamar átértem a városon, és még a felújítás alatt álló M1 is simán ment. Legalábbis az én oldalamon..

A túloldalon parkoltak a kamionok, helyenként a személyautókból is kiszálltak nézelődni, bár máshol valahogy haladt a forgalom. Az én oldalamon két sáv volt, plusz szemben egy, és a szalagkorlát túlfelén a másik. Ebben jött két szirénázó mentő szemben. Mármint az én sávomban, velem szemben, 200 km/h különbséggel. Nagyon örülök, hogy mindenki figyelt a forgalomra, és sikerült megoldani.

Ezután hamar ideértem. A bevezető után nem mentem túl gyorsan, és csak vásárolni álltam meg, de így is azt éreztem, hogy hamar ideértem. Pedig a waze a klamm másik bejáratához navigált :(

Johannesbachklamm

Tudtam, hogy pici, na de ennyire?

Kezdjük az elején. Győrtől kezdve egy felhősáv szélén jöttem, hol sütött a Nap, hol alá kerültem. De ahogy leparkoltam, elkezdett csöpögni az eső. Pedig a bevezetőúton jól jött volna a por helyett :( Gyorsan néztem radarképet, szerencsére elfele megy. Meg felvettem egy hosszúujjút, tettem dzsekit és kesztyűt a hátizsákba. Napszemüveget se vittem. Elindulva így is azon gondolkodtam, hogy vajon jó ötlet volt-e a lecippzározós nadrágban jönni. A patak kissé porosabb, szürkébb, mint a megszokott alpesiek, de ez már a poros útnál gyanús volt. A virágok le vannak maradva egy-két hónappal, mert itt csak kezd az ibolya. Nyáron jó lehet a hűvösben sétálni, a csöpögő mohos sziklafalak között. De most nem csöpögtek :( A kókadt páfrányok a száradó száradó mohaszőnyegből nőttek :(

Az előző két szurdokban nem jutottam el a célomig, mert ugyan a térkép teljesíthető szintkülönbséget jelzett, de a valóságban annyi kis föl-le szakasz volt, hogy ez lényegesen megdobta a leküzdendő szintet. Hát, itt nem. Kényelmesen lehetett sétálni a széles úton, 15 perc alatt màr a túloldali büféhez értem. Ott szerencsére sütött a Nap, teljesen más idő volt.

Megàlltam uzsonnázni egy padnál. Jó lenne aludni egyet, mert nagyon rövid volt az éjszaka. De egy nagyobb turistacsoport jött szembe, így ez nem valöszínű. Inkább elmegyek desszertért :)

Ez egy fenyőfa volt, amit legyőzött a szú. Kivágták, aztán láncfűrésszel újrahasznosítptták. Szerencsére nem gyufa lett belőle, hanem cuki gyíkok. Nagyon tetszik, ahogy az alkotó beleálmodta a gyíkok farkát a kacskaringós gyökerekbe 🦎

A szurdok inkább magyar viszonylatban szurdok csak. Igazából a Dera-szurdok is nagyobb kihívás. Itt is volt vagy öt híd, plusz egyet véletlenül hosszában építettek a patak fölé a sziklásabb részen 🌁 Meg egy lépcsősor is volt, 16(!) fok, amit kissé fellengzősen 1.lépcsőként tábláztak ki. Több nem volt 🤣

De mindkét oldalról feltűnően kitáblázták, hogy nem sózzák az utat, és hóeltakarításra se számítsak :D

Irány Gloggnitz. A Maps 35, 36, 37 és 43 perces utakat javasolt. Hát, persze, hogy a 43-asat választottam :) Szerencsém volt, mert waze azt nem is ismerte. Az elején majdnem meggondoltam magam, és meg is álltam térképészkedni. De jó helyen voltam, mert ilyen szögből még nem láttam a Schneeberget korábban 🚞 Annyira kihalt volt az út, hogy még egy nyuszi is átugrált előttem 🐇 Meglepő módon nem a tehenek zöld legelőjén 🐄, hanem az erdőben 🌳

Aztán pár lepukkant falun mentem át. Nem is gondoltam, hogy Bécs közelében ilyen van. Bár eléggé felidézte a hirschwangi munkásszállón töltött éjszakát 😂

Ezután gyorsan visszatértem a civilizációba, és szokatlan irányból érkeztem a csokiboltba. Talán a semmeringi alagutak előtt járhattunk erre, de az se biztos. Megcsodáltam a fura irányból a hegyeket. Az autópályáról ismerem, bár ez a kedvenc részem vezetni, sőt levegőből is, a Raxról :)

Ismerősként mentem csokit venni, meg kulturáltan megmosakodni. Azért így is elég kócos voltam, mégis (vagy épp ezért?) leszólított az üzletvezető, és mindenféle pisztáciás csokit akart nekem eladni. Szerintem enélkül se jártak rosszul velem, mert majdnem másfél kiló csokival jöttem ki. És csak két kockát kóstoltam a mintadarabokból. Persze rájöttem most is, hogy a beváltakat érdemes venni, de azért elcsábultam egy szokásos meglepi-csomagra is. Ami sajnos inflálódott, és már csak 65 dkg :( És ezúttal nincs is benne marcipános.

Ezúttal turistatérképen kerestem ki, hogy hol akarok a Schwarza mellett sétálni. Ezzel nagyon jól jártam, mert így felfedeztem egy barlangot és egy új kilátópontot is. Tudtam, hogy van a patak túlfelén is út, egyszer talán el is indultunk rajta, de biztos meleg volt. Vagy talán én a patakparton pihentem.. Legalábbis nem nagyon emlékeztem a lépcsőre. Itt közel 30 volt, de ezt nem hirdették klammként :D

Most a tetején ülve írok épp. Bár látszik a sok emoticonon, hogy ezúttal telefonról :)

Addig mentem csak még egy kanyarnyit, hogy túlteljesítettem a tervet. Elég fáradt vagyok, de már meg van ágyazva. Csakhigy itt kitáblázták, hogy nem szabad 22 után parkolni se :( Az ingyen kemping meg megszűnt pár éve :(

Megyek, keresek valami romantikusat. Meg előtte beledugom a kezem a patakba, bár már most is lefagy kesztyű nélkül.

Fáradt vagyok :(

A kidőlt fák között mászkálva azon gondolkodtam, hogy mennyire jó ötlet vérhigítóval kirándulni.. de az utazáshoz meg kell. Még ki kell tapasztalnom a módját. Egyelőre lehetőségként élem meg, hogy így mégis utazhatok. A telihold csak a ráadás :(

Kerestem a Maps-en a következő célpontot, de előtte pár kilóméterrel találtam egy tavacskát. Ráadásul fürdőtóként írták a térképre. Nem voltam elég fáradt, ezért előbb odanavigáltam. Emlékeim szerint ez egy nagyon kellemes szerpentin a sziklafalak között, de már nehezen bírtam. Ráadásul a laposan sütő Nap nehéz helyzeteket teremtett. De még így is simán megérkeztem a tóhoz. Azaz csak egy nagy parkolóba, mert a tóhoz csak sétaút vezetett. Nem sikerült megfejtenemm, hogy ez a Gasthof magánterülete-e vagy egy szabadstrand. Osztrák szokáshoz híven minden szabadon, a szivattyú és a kerti szerszámok is. Nyáron kellemes hely lehet pancsolni, de egyelőre ehhez hideg van. Gyanúsnak kellett volna lennie a Kalte Kuchl településnévnek, de ott még nem tartunk.

A vízeséshez vezető kisebb úton akartam megpihenni, de mire hullafáradtan odaértem volna, egy útlezárást találtam. Három hónapig hidat újítanak fel, addig tilos rámenni. Hurrá :(

Azért benéztem, hátha eljutok a turistaútig. Addig nem is volt semmi útépítés, de azért éjszakára nem akartam a lezárt részen maradni. Kimentem vissza, és kerestem egy félreeső helyet végre megállni.

Még csak naplemente jött, de gyanús volt, hogy a tiszta ég alatt nem lesz melegem.

2.nap, csütörtök

Nem volt melegem. Már este 10 körül gyanúsan fáztam, és felvettem a kabátot. Éjfél körül már fagy volt. Fél 2-kor -8 fokot mutatott az autó :( Mondtam már, hogy a gazdaságos dieselmotor lassan fűt? Jó sokat szerpentineztem vele, mire átmelegedett. Most értettem meg a Kalte Kuchl jelentését.

4 körül sikerült kiolvadva visszaaludni, és csak a napefelkelte körüli tiroxinra keltem. Átálltam egy napos helyre az út mellett, és aludtam tovább. Fogalmam sincs, volt-e forgalom, mert végre nyugiban alhattam. Ezúttal a meleg keltett fel.

Azért a kocsiból kiszállva nem volt melegem, de akkor már jól bírtam a fogmosást és a reggeli öltözködést is. Maradtam a meleg nadrágban, amit utolsó percben dobtam csak be a csomagba az éjszakai túrára tervezve. Azt nem gondoltam, hogy aludni is abban fogok :) Átautóztam körbe a vízesés aljához. Onnan semmi jelzés nem mutatott arra, hogy le lenne zárva az út. Először az alsónál parkoltam le, de ott nem voltam egyedül. Ezért inkább feljebb néztem, hogy megtervezzem a napot. A nagyobb vízesés két oldalról is elérhető volt, plusz a patak forrását is meg akartam nézni. Végül ez lett az első, mert véletlenül pont ott álltam meg térképészkedni, ahol az ösvény indult. Maradt a meleg nadrág és a kabát is, mert nagyrészt árnyékosnak tűnt az út. Az erdőben jól is esett, mert itt még a hunyorok virágoztak. A nyíltabb részen pedig a szél miatt jött jól a meleg öltözet. Még a sapkát is felvettem, pedig sütött a Nap. Ez jól jött a tónál :) Már a pataknak is a megszokott szép színe volt, de a gát mögötti kis tó nagyon kellemes kékes színben pompázott. Persze fel kellett gyalogolnom a forráshoz is, bár az ide vezető úton a pad számomra elérhetetlennek tűnt.

Megérte megnézni :) Gyakorlatilag egy fa tövéből tört fel a forrás. Nem is értettem, hogy mitől nem omlik le a hegy fölötte. Más se értette, ezért fölötte kihúztak egy sárga szalagot, hogy ne sétálj arra véletlenül. Innen különösen valószínűtlennek tűnt a tavacska színe.

Még nézelődtem egy kicsit a gátnál, meg nézegettem a mohát és páfrányokat közelről. Itt a patak mellett legalább éltek, de távolabb itt is minden száraz volt. Én ilyet még nem láttam alpesi erdőben :(

Gyorsan visszaértem a kocsihoz, és kis öltözködés és feljebb parkolás után már indultam is a vízeséshez. Ide már csak kardigánt vittem, melegedett az idő. Meglepően sokat kellett traverzálni, de jó helyen jártam. A patak feletti híd után visszafordulva már irányra haladtam. Egy hatalmas kidőlt fát kellett kikerülni. Ezúttal is jól látszódott, hogy mekkora hiány maradt a lombkoronában.

Két patak összefolyása után összesuűkült a völgy, és kezdett meredekebb és vizesebb lenni. Ezúttal 25 lépcsőfok volt, pedig ez se klamm a térkép szerint :) Meg egy barlang, ami miatt megérte a lépcsőzés. Itt épp mocsári gólyahírek virágoztak, ami otthon februárban nyílik.

A hídon pihentem és csokiztam kicsit, aztán visszamásztam a kocsihoz. A felfelé vezető úton nyoma se volt a lezárásnak.

Viszont arra nem maradt erőm, hogy az útbaeső másik vízeséshez felmásszak. Viszont a Totes Weib-ot nem tudtam kihagyni. Minek vízionálnak az osztrákok minden vízeséshez egy szűzlányt?

Megálltam az alagút után a parkolóban, felkaptam a botjaimat a gumivégekkel meg pár csokival és nekiindultam. Olyan erős szél volt, hogy kezdtem komolyan fázni. A régi országút gyalogos- és bicikliútnak lett kinevezve, az új útpálya pedig alagútban halad. Még a gyalogút is omlásesélyes volt, ami nem csoda, mert közvetlenül a patak oldalában vésték a meredek sziklafalba. A túloldalon pedig a vízesés rombolta a sziklát :) Ez viszont gyönyörű volt. Mint a Soca forrása, egy barlangból bukkant elő a hatalmas víztömeg. Sajnos a Mürz felett nem volt híd, és egyébként se látom, hogy hogyan lehetne felmászni oda, de jó lenne. Mintha a patak túlfelén egy másik világ lenne.. Nem véletlenül szigorúan védett terület. Most már értem, hogy miért gondolták ide a romantikus szűzlányt is :) Megérte visszasétálni, ez gyönyörű hely!

Persze még meg kellett állnom a szokásos pihenőben is, de utána tényleg Mürzzuschlagig mentem. A hideg éjszaka után megpróbáltam legalább egy harisnyát venni, de a Deichmannban már a tavaszra készültek. Azért vettem tejet a Lidlben, és mentem tovább.

Eedetileg a Teichalmig akartam eljutni, de nem bírtam. Egy lehajtóban megálltam, és ott is maradtam. Ez jó választás volt, mert itt tényleg semmi forgalom nem volt.

3.nap, péntek

Fél 2-kor ébredtem a szokásos megfagyásra. Majdnem telihold volt, csillagos ég, baromi hideg. Bár ma már nem annyira, mint előző éjjel. Akkor Magyarországon hidegrekord dőlt az átvonuló hidegfront után. Ha otthon is -5 fok alatti hideg volt, akkor nem csoda, ha itt fáztam :)

-7-et mutatott Arthur. A szerpentinen gyorsan átmelegedtem, mert nagyon élveztem a vezetést. Egész kipihent voltam a korai lefekvés után, és a telihold bevilágította annyira az utat, hogy kényelmesen lehetett vezetni. Forgalom se volt, nyugodtan mehettem.

Egyszer megálltam kicsit, de egy folyamatosan ugató kutya megakadályozta a nyugis csillagnézést. Nagyon furcsa hely volt, néhány kilóméterenként volt pár ház. A szlovén Lijak környékére emlékeztetett, csak szőlő helyett fenyőkkel, és még kisebb településekkel. Négy körül megálltam még egyszer lustálkodni, majdnem napfelkeltéig maradtam.

Akkor viszont tényleg becéloztam a hegyet, hogy ÉK felé nyitott helyen lehessek. Végül a szélkerék előtt véletenszerűen megálltam, és épp föl lehetett menni autóval a platóra, ahonnan majdnem körpanoráma nyílt. Csak 60m-t kellett volna fölmászni a Plankogel csúcsára, de olyan hideg szél fújt, hogy erre nem vállalkoztam. Inkább autóval mentem beljebb a szebb kilátásért :) Szikrázó napsütés lett pár perc alatt, és az idő is melegedni kezdett. Azért inkább egy szélárnyékosabb helyen kezdtem a napot, a szélerőmű zúgását hallgatva. Annak a lábánál a parkolóban egy sorstárs fagyoskodott az árnyékban, a lefüggönyözött kocsiban :)

Reggeli után elindulta a Stubenbergseehez az ismert úton. Néztem a hegyet, hogy erre láttam siklóernyősöket előzőleg. De most hajnal van. Hihetetlen, ott repül valami! Három hőlégballon repült a hajnali nyugiban arrafelé :)

Én nem sokkal nyitás után érkeztem a kirakodóvásárra. Napijegyet vettem a parkolóban, de arra nem számítottam, hogy még belépőt is kell fizetni. Arra még kevésbé, hogy ennyire kis vásárt találok. Még az ingyen üdítő kupont se használtam fel. Akkor kezdtek érkezni az emberek, amikor én kimentem. Én inkább továbbmentem, és kifeküdtem a tópartra. Nagyon erős szél kezdett fújni, fönt már lentikuláriszok voltak. Gondolom, a ballonok leszálltak :)

Le akartam menni a Feistirz partjára. Az ehhez legközelebbi parkoló épp a siklóernyős klubnál volt :) És a patak fölötti hídon pedig összefutottam a ballonos utánfutóval is. Viszont a patak mentén tényleg nem lehetett továbbmenni, mert a vár kerítése útban volt. Egy kifele egyirányú kapu volt csak rajta, így visszafordultam.

Bementem a tó másik felén. Már ébredeztek az emberek, egyre több gyerek és rolleres jött. Ennek ellenére elmentem a végéig, hátha vízre is szállok. De a szél annyira erős lett, hogy nem sok mindent lehetett volna a tavon csinálni. Meg akartam nézni egy sorozatot, mert a darabos éjszaka után még így se voltam elég kipihent.. de aztán belealudtam megint. Majdnem délben már elég cikis tömeg fogadott kifele. Az étteremben sokan voltak, de a vízben senki.

Innen már tényleg hazafele indultam. A Hársas-tó volt a cél a határ után. Ez kifejezetten melegnek tűnt, még naptejet és kalapot is vittem, de a tóparton az árnyékban kellemetlenül hűvös szél fogadott. Már csak a Hévíz-csatorna várt a tervezett programból. Iszonyú sok zötyögés és kanyargás után értem oda :( Ez nem épp a kellemes szerpentin volt. A határ közelében még egész jó volt az út, de később már szenvedtem rajta. Meg fáradt is voltam, és a fejem is gyanús.

A hévízi parkolóból már hazafele mentek az emberek, így közel tudtam leparkolni, de még így is tömeg volt. Sok orosz és német szót hallottam, de mégis a magyar volt kiábrándító. Egy anyuka azon pattogott a férjével, hogy ha akárcsak egykullancs is lesz valamelyik gyerekben, akkor… Azt nem tudtam meg, hogy mi lesz, csak azt, hogy szerinte ezt az apuka direkt csinálja. Azt hiszem, az volt a bűne, hogy a kitaposott ösvény helyett a vízparti fűbe mert lépni a gyerekekkel. A patakban végig fürödtek, úszógumikkal, labdákkal. A gyerekek itt felkiáltottak, hogy ők is szeretnének. De az anyuka szerint már ideáig se szabadott volna eljönni :(

Én átöltöztem, megmártóztam, meglátogattam a kék és a piros tavirózsákat is. Eg felhő árnyékolt, így kicsit kellemetlen volt a szélben leszáradni.

Meg a másik magyar család miatt is, akik mellém telepedtek le. Én nem vagyok szégyellős, de azért ennyire közelről nem szerettem volna megnézni a szőrös s.ggét :( Aztán bevitték a kutyát fürdeni, és a fejem fölött kiabált a kintmaradó testvér, hogy hogyan kéne úszni tanítani a kutyát. Akkor szakadt el a cérna, amikor a kutyát közvetlen mellettem vették ki a vízből, és az készült megrázni magát. Még időben elküldtem a francba, így időben kissé távolabb vitte. Én meg összecuccoltam és eljöttem.

Lementem a gáthoz, ott egész nyugi volt, csak páran horgásztak. Itt gyönyörű fehér tavirózsák nőttek, és virágzott a mocsári nőszirom. A térképen próbáltam összerakni, hogy merre eveztem tavaly. Alig találtam meg, hogy hol kötöttünk ki, mert annyira be volt nőve. Idei hír, hogy az egyik invazív hínárfajta egészen a gátig nő, és már a Balatont veszélyezteti. A kifolyónál ki volt takarítva a meder, de a végén tényleg csúnya volt. Viszont a térképen találtam egy ösvényt, ahol gyanúsan le lehetett jutni a nádasig. Nem tudtam, meddig lesz járható.. aztán meglepett, hogy a bicikliúthoz képest elsőbbségem volt. Szerencsére nem jött a vonat, mert annyira elhagyatott volt a hely, hogy nem is gondoltam, hogy ez éles vágány :D

Hirtelen ötletem támadt: pont a Balaton felett fog feljönni reggel a Nap! Mégse vezetek haza ma este :)

(Azóta elolvastam, hogy az országban máshol érvényes szabály, miszerint vízparton szabad egy éjszakát vadkempingezni, a Balaton partján nem él. De mielőtt valami kedves jóakaróm feljelentene bevallom, hogy ez jelzés nélküli magánterület volt.)

4.nap, szombat

Pont a napfelkeltére ébredtem :) Ezúttal nem volt fagy, csak 4 fok :) Ahogy felkelt a Nap, már ez is sokkal melegebbnek tűnt. Mire befejeztem a reggeli szertartást, 11 volt, akkor már a kabátot is levettem. Az este kinézett balatonberényi strandra mentem. Volna. De a parkoló le volt zárva. Így végül a házak között kacskaringózva egész a vízparti sétányig mentem. Tudtátok, hogy 7 óra előtt köszönnek az emberek a Balaton-parton? Megnéztem a kilátót, és sétáltam a Csicsergő-szigeten. Itt pedig egy sátorozó horgásszal találkoztam, illetve egy döglött busával a nádasban. Álmodoztam a vízről, de inkább a Zala torkolatát szerettem volna megnézni. Ehhez is vezetett egy ösvény a térkép szerint, de sajnos, sorompós volt. Leparkoltam az út túlfelén, és gyalog indultam neki.

Nyáron nem vállaltam volna a tűző napon, de most kellemes volt. A végére a kardigánt is levettem. Egy csónakkikötőt találtam, elég magánjellegűt, néhány sátorozóval. Még a horgászok is csak ébredeztek. Az elektromos csónakmotort irigylem, mert halkabb, mint ahogy én evezek. De szívesen megnézném a a napfelkeltét a vízről! Azért nem panaszkodok, jó helyen voltam én is. A stégről kinéztem a Csobáncot, oda akarok következőnek menni.

Semmi akadálya, csak egy óra az út. A különböző térképek elég ellentétes infót közvetítettek arról, hogy meddig lehet autóval feljutni. Ahol kezdtem illetlennek tartani, ott laparkoltam egy diófa alá az árnyékba, és feljebb gyalogoltam. Jó 50 m szinttel magasabban volt egy nagyobb parkoló, odáig még mehettem volna. Mondjuk, akkor a napon állnék :)

Még 70 m szintet terveztem felfele egy kilátópontig. Arra nem számítottam (azaz csak reménykedtem benne :) , hogy ez egy siklóernyős starthely lesz :D És vissza lehetett nézni a Balatonra, épp a reggeli sétám irányába. Meglepően forgalmas volt, és sokan jöttek fel a lenti parkolóból. Számomra a napon már elviselhetetlen volt az idő, így visszamentem az autóhoz.

Óvatosan néztem a hazautat, mert csak Fejér megyére van matricám, és nem ismerem a környéket. Viszont így belenagyítottam az út részleteibe, és megtaláltam Pulát. Ott meg kell állnom :) Kár, hogy búvárkodni nem fogok… De találtam egy Kráter Kőparkot az út mellett. Szerintem ezt nekem találták ki! Irány Pula!

Gyönyörű helyen lehetett megállni, a temető mellett, hatalmas fák alatt, egy nyitott Volvo cabrio mellett :) Az utóbbi se volt hétköznapi látvány :D Viszont a tanösvény jóval nagyobb volt annál, amire terveztem, és az út túlfelén indult. Ott viszont rögtön egy patakkal, így vonzó volt. A dolomitok is érdekeltek, és a legtávolabbi ponton az alginitbánya is. Remélem, szeretni fogják a növényeim, mert pár kilót szétosztottam köztük a virágaimnak belőle. Most megnézhetek élőben egy bányát is! Ha eljutok odáig..

Szépen indult, bár egy telektulajdonos nagyon nem szerette volna, ha az ő telkén megyünk keresztül. Így a kicsit dzsindzsás, patakmenti ösvényre terelt. Emiatt a bazalttufa-barlangot csak lentről csodáltam meg. De a Dolomitok azonnal felismerhető volt :)

Viszont ezután elveszett a jelölt út, és a hidat nem találtam meg. Legalábbis nem gondoltam, hogy ezt az átjárót gondolták hivatalosan is a patakmederben :D Innen már gyorsan visszajutottam az országútra, viszont innen egy napos földút következett némi emelkedővel a bányáig. Hát, majdnem visszafordultam, olyan meleg volt :( Azt tudtam, hogy maga a bánya lezárt terület, de bíztam benne, hogy be lehet kukucskálni. De ahhoz sajnos előbb fel kellett gyalogolni a bekötőúton, aztán a sorompó mellett még lefele mászni egy jó adagot. Az alginit pontosan olyan, mint otthon a vödörben :) Kifele megláttam egy irányra álló ösvényt. De csak egy vadászles volt a végén, nem lehetett shortcutolni a kocsihoz. Visszamentem a tanösvényre, de nem vállaltam a körutat, mert az még egy jó szakaszon tovább emelkedett. Inkább visszafordultam, és nagyon örültem egy kis felhőárnyéknak.

Az előbb nem írtam, de a Csobáncon gyönyörű repülőidő volt, álom kumókkal. Kicsit korán voltam az ÉNy-i szélhez, de valószínűleg később repültek. Most viszont örültem a kissé ellaposodó felhőknek, mert tovább volt árnyék. Az országút már fák között haladt, én meg kissé magamon kívül jutottam rajta vissza az autóhoz. Lefeküdtem pihenni az árnyékba, ittam, lemosakodtam és bekészítettem a migréngyógyszert :( Majd vettem egy hideg kávét a veszprémi Lidlben, és elindultam haza.

Szerencsére így kivárta a fejem a hazajutást, bár benéztem a BAH-csomópontnál, és a megszokott irányba fordultam :( Nem tudom, mennyit vesztettem ezzel, de nem volt gyors a városon át..

Az utazás fagyos éjszakái után itthon a kánikulában hordtam föl a hűtendő holmikat a kocsiból. Egy gyors zuhany után beestem az ágyba egy hűtőzacsival és egy Relpaxszal. Jól sikerült az időzítés!

Az ársapkás üzemanyagon kívül semmire nem költöttem. Persze nem tartom normálisnak, hogy nálunk ilyen olcsón lehessen autózni, miközben spórolni kellene… De talán már egy másik világ kezdődik a héten!

Nemsokára hozom a képeket is