Hegyek miatt mentem, de abból nem volt sok. A folyókkal korábban nem voltam képben, de most utánanéztem a vízrajznak is :)

1.nap, kedd

Hétfőn még háziorvost meg gyógyszert intéztem, mert az előző héten többször is sbo-ra küldtek. Még mondig folyamatban az ügy, de legalább nem sűrgős. Azért vittem az útra vérhigítót, bár a túrázáshoz ez nem ideális :(

Kora reggel indultam, egész könnyen ment. A hálózsák a kocsiban volt egész télen biztonság kedvéért :) Téligumi, hólánc is maradt, bár már tavaszodott.

Salgótarján környékén nehezen ment az út, de aztán valahogy egyre könnyebb lett, ahogy erdősebb tájra értem. A szerpentint már nagyon élveztem, aztán átérve a gerincen hamar megpillantottam a Magas-Tátrát 🏔

Gyönyörű napsütés volt, szikrázó fehér csúcsokkal. De nem oda készültem, hanem a túloldalra. A faluban tavasz volt, építkeztek mindenütt, meg babakocsit tologattak a jó időben. Parkolni nehéz volt a sár miatt. Olyan meleg volt, hogy véletlen a kocsiban hagytam a kesztűimet is.. Aztán a kabátot is kevettem. Tényleg csak tíz perc séta volt, alig akartam elhinni. A sáros traktornyomok és napos szántóföld után hirtelen egy fagyott lejtőn (a csúszásgátlókat is a kocsiban felejtettem :( ) megérkeztem a célhoz. Jégzuhatag! Ugye, milyen gyönyörű szó? Így volt felírva a tennivalós listámba is :)

Az út mellett egy kis mélyedésbe csöpögött a vízesés az északi oldalon. Így nagyrészt fagyott volt most is. Egy héttel korábban terveztem jönni, ezért féltem, hogy lemaradok róla.  De szerencsére még nem olvadt ki. A csúszásgátló hiányzott, és egy vízálló kesztyű is jól jött volna, de így is végig tudtam járni. Nem igazán értettem meg, hogy merre folyik.. végül találtam egy kis kifolyót a Hernád felé. Valószínűleg az utat építették fölé. Lehet, hogy kiolvadva csak csordogál a víz? 

Egy család nézelődött rajtam kívül, aztán visszafele már többen is jöttek szembe. Más se hitte el, hogy ez a meleg ösvény egy jégzuhataghoz visz :D

Megvolt az úticél, mehetek haza! Ja, nem :) Volt pár alternatív ötletem jó idő esetére. Lássuk!

A Hernád-áttörést céloztam be. Találtam egy ingyenes parkolót, gyönyörű kilátással a Tátrára. A malomig még nem kellett fizetni, és a térkép szerint az nyitva volt 18 óráig. Először nehezen hittem, de jópáran voltak a parkolóban. Pakoltam polifoamot, kesztyűt és csúszásgátlót is, meg némi uzsonnát. A malomig egy kényelmes ösvény vezetett. Egy kőhídról a Hernádot is megnézhettem, bár lemenni nem tudtam hozzá. Ugyanis az árnyékban hó volt :) A napon viszont nagy sár, próbáltam a füves részeken menni, hogy kevésbé cuppogjak. A büfé csak két hét múlva nyit a kiírás szerint… A mosdó szerintem előző nyár óta volt bezárva.

Innen már keskenyebb ösvény vezet tovább, helyenként a patakmeder szikláin épített rácsos tálcákon lépdelve. Ugyan itt még nem sokat emelkedik a patak, de a meredek part miatt sokszor 20-25 m szintet kellett föl-le megtenni. Ráadásul az árnyékos részeken néhol havon és jégen. Bottal és csúszásgátlóval is lassan haladtam. Nagyon szerettem volna megnézni az első vízesést, de ez esélytelennek tűnt :( Még visszafordulni se volt erőm, le kellett feküdnöm. Ez még a polifoammal is hűsnek tűnt, ahogy esteledett és hűlt az idő. Némi pihenés után elidultam vissza, mielőtt kihűlök. Nagyon fájt a térdem, nehezen jutottam el a könnyebb útszakaszig. A végén már nagyon örültem, hogy nem lát (és hall) senki.

A kocsihoz érve immár kényelmesen, takaróval és párnával felszerelkezve lefeküdtem pihenni.

De nem hagytak. Az őzek :) Olyan nyugi volt a környéken, hogy a mellettem levő szántóföldön legelésztek :) Aztán feljött a Hold, naplemente, majd az első csillagok. Ebben a sorrendben :)

Eredetileg a jégzuhatag volt a terv, aztán legfeljebb este hazamegyek némi pihenés után. De a délutáni kirándulás után nagyon fájt a lábam, és aludni akartam.

Sötétedés környékén elmentem vásárolni és vacsizni. Azaz, elsősorban meleg vízzel kezet mosni :) Ezer éve nem voltam McDonald’s-ban, de Szlovákiában szerencsére lehet kapni sülkrumplit sajtmártással és baconnel. Biztos csak az én kedvemért tettek rá annyi öntetet, amennyivel az ismerőseim ehetetlennek minősítették volna, én viszont nagyon élveztem :) Térképészkedtem kicsit, aztán a sötétben némi eltévedés után visszaparkoltam a szép kilátású parkolóba.

Hideg volt.

Csillagos égbolt. Ez tudjuk, mit jelent: fagyos éjszakát.

Azt hiszem, erről a napról írták a Szépkilátás blogon, hogy évente talán tíz napot van ennyire tiszta idő.

Mindegy. Átöltöztem puha ruhákba, könnyű kabátba, sapka-sál-kesztyű, betakaróztam a dupla hálózsákkal, és készítettem még ruhákat, ha ennyi kevés lenne. A téli kesztűt hamar felvettem, de arra nem számítottam, hogy az arcom is fázni fog :) Az ablakokat ugyan letakartam, de végül a kapucni se volt elég, hanem sátrat építettem a takaróból a fejem fölé.

Éjjel kettőig bírtam, akkor -8 fokot mutatott az autó hőmérője. Azért hazaindulni mégse volt kedvem, mert látni akartam még a hegyeket.

Elmentem a vacsinál kinézett erdei útra. A takarékos diesel motor lassan fűt… Közben megnyugodva tapasztaltam, hogy míg a korábbi parkolóból gyönyörű volt a naplemente a Tátra fölött, innen betakart volna egy kisebb domb.

Hihetetlen hangulata volt éjjel az erdőnek :) Telihold, fenyők, fagy, sehol senki :)

Mondjuk, én se láttam sokat :D

2.nap, szerda

A kicsit átmelegedett autóban már könnyen visszaaludtam. A napfelkeltét álmosan megnéztem, de aztán még lustálkodtam. Pedig 6 óra körül már érkeztek az első kirándulók. Én majdnem 8 órára lettem útrakész. Bár tavaly is volt néhány hideg éjszakám, de máskor nem esett ennyire rosszul hideg vízzel fogat mosni. A hálózsákban átöltözésről nem is beszélve :)

Túléltem!

Reggeli is a Mekiben, sonkás rántotta.

Innen vissza az éjszakai túra nappali verziójához. Hatalmas fizető parkoló, rajtam kívül két autóval. Összepakoltam mindent, de nagyon sántikáltam. A kemény bakancs se esett jól :( De szerencsére vízálló volt, így jópár helyen nyugodtan mehettem vele a patakmederben. Az ösvény helyenként jeges volt, de az alacsony vízszint miatt így járható volt. Viszont a fa lépcsők számomra leküzdhetetlen akadályt jelentettek. Egy fatörzs-hídon ugyan átküzdöttem magam, de a botjaim használhatatlanok voltak. Ugyan sziklán minden apró repedésben stabilan tart a wolfram hegy, de a fa lépcsőkön korcsolyáztam velük :(

Váltókesztyűt és vízállót is vittem a létrához, de addig el se jutottam. A korlát nélküli lépcsőkön megállni is nehezemre esett. Reménytelennek tűnt továbbmenni rajtuk. Egy részen még sikerült a  patakmederben továbbjutnom, de valahogy most nem vágytam térdig merülni a vízben :) Talán nyáron sikerült volna, de akkor meg a forgalom miatt egyirányú út lenne problémás.

Hát, feladtam.

Talán, ha nem fájnának a térdeim.

Talán, ha …

Ez nem megy.

A parkolóautomata valamiért egész napot fizettetett, pedig három órán belül visszaértem :(

Továbbmentem a völgyben, kicsit sétáltam a patakparton még, aztán elindultam.

Ezúttal a másik hágón, hogy új helyeket ismerjek meg hazafele.

A Garam forrását :)

Tavaly jót pancsoltam a torkolatánál, a Dunánál rendszeresen megállok sétálni. Tervezek egyszer kajakkal vagy suppal lefolyni is.

A hágóra még hólánccal készültem, de erre nem volt szükség. A frissen aszfaltozott szerpentinen élvezet volt vezetni a gyönyörű napsütésben. Kicsit sétáltam a Garam forrásánál, aztán kinéztem egy felduzzasztott tavat, de az sajnos körbe volt kerítve :(

Így egy távolabbinál álltam meg végül. Itt nagyobbat pihentem, mert nem éreztem jól magam :( Megnéztem a naplementét, sétáltam a tóparton, meg feküdtem a kocsiban egy sorozattal.

Innen már csak haza kellett vezetni. Vettem egy kávét a Lidlben, azzal a migrénem megvárta, amíg hazaértem.

Fáradtan estem a puha, meleg ágyamba :)