Ha az előzőek nem lettek volna elég erkölcstelenek, akkor majd ez: ezúttal vadkempingeztem :D

Épp az intervenciós radiológusra várok (ugye, milyen cuki ez az elnevezés? :) Szóval megint ráérek… De először az idő romlott el, aztán én voltam rosszul :( Már komolyan kezdtem aggódni, hogy baj lesz, és nemcsak az utazást veszíthetem. De szerencsére nem lett. Még utolsó percben, mikor már össze voltak pakolva a holmijaim, levertem a lábam, és egy jókora, roncsolt sebem lett. Még egy hét után is váladékozott, nem tűnt úgy, mint amivel vízbe tudok menni. Arról nem beszélve, hogy eléggé fájt is :(

Na, a szörnyű bevezetés után lássuk, mire jutottam. Spoiler: túléltem :)

1.nap, vasárnap

Csak a sporteszközöket mertem levinni a kocsiba, mert annyire bizonytalan volt az indulás. Próbáltam aludni éjszaka, de hajnalban így is határesetes volt az indulás. Pedig az idő szép volt, és ha a hétfői jóidőt lekésem, akkor jön a bora :( Szóval nagyon nehezen szedtem össze magam reggel, de azért megvettem az autópálya-matricát, legalábbis a magyart. A szlovén úgyis csak hét napig érvényes, a magyarral van pár nap ráhagyás.

A városon -vasárnap lévén- hamar túlértem, és Székesfehérvárnál se volt dugó. Csak a Balaton végén kezdtem majdnem elaludni, és a határ közelében már kezdett lecsukódni a szemem. Megálltam pihenni, és vettem szlovén matricát (vinjeta-t) is. Egy olasz-magyar párnak magyaráztam, hogy mindjárt itt a határ, ahol lehet a benzinkúton venni, vagy akár online is. Van még ember, aki térkép és navi nélkül utazik? Olyan gyanús volt, hogy nagyon figyeltem a holmijaimra :) De nekik tényleg így ment. Mutattam (volna) a dars weblapját, ő meg bólogatott, hogy tudja. Aztán mégiscsak sikerült 23 Euróért venniük a matricát, miközben nekem csak 16 volt. A járműkategóriát megkérdezte, az rendben volt…

Már a magyar oldalon is felhős volt az ég, de Szlovéniában helyenként csöpögött is az eső. Olyan alacsony volt a felhőalap, hogy a hegyeket esélytelen volt meglátni. A Zima pihenőben álltam meg pihenni. Mostanra kialakítottak egy gyalogos kijáratot a kerítésen, így az autópálya fölött átgyalogolva elsétáltam a tavakhoz. (Ha Dani véletlenül olvasná, akkor utólag is köszi a tippet, és friss info, hogy most megközelíthető) A tavakból csak az egyiket találtam meg, és az is körbe volt kerítve. Viszont útközben az erdőben rengeteg gomba volt! Vargánya és egyéb tinóruk, valami lila gyönyörűség, két hatalmas őzláb az út szélén, és még egy rizikét is láttam. Visszaérve jópár parkoló autó és kutyák mellett figyelmeztettek, hogy katasztrófavédelmi gyakorlat van. Ennek nyilván része a gombászás is, mert az egyik kocsi tetején egy kiló fenyőpereszkét láttam. De én még csak odafele megyek, nincs értelme szedni. Azért pár fotót csináltam róluk:

A Nanos után szokásosan kisütött a Nap és meleg lett. De már itt is süvített a bora, a tengerparton pedig kifejezetten kellemetlen volt. Pedig a víz melegebb volt a levegőnél. A tengerparti lépcsőn ettem meg a Jimmy To Go-ban vásárolt pisztáciafagyimat :) Meg Nutella Variegata és kávé is volt. Egy útlezárás miatt waze furán navigált, és a -szerintem egyirányú- alagút túlfelére vezetett. Jobbra volt egy kis rés a házak között, jó meredeken felfelé, de nem gondoltam, hogy én oda beférek. Inkább balra mentem, és megfordultam az egyirányú utcában, aztán elölről kezdtem. Mikor visszafele, immár a jó oldalról jöttem az alagútból, akkor szemben egy busz épp fölment a kis utcán :D Elképzelni nem tudom, hogy fért át rajta :D

Fotóztam pár angolna-féle halat, amiből egyszer egyet láttam Horvátországban. Akkor nevettünk rajta, ahogy próbált a szardínia-csapatban elbújni :D Itt jópár úszkált belőle, és miután megkérdeztem tőlük, hogy szeretik-e a fagyit, még többen jöttek. Pedig a fagyit nem kérték. Lehet, hogy ezek megenni próbálták az apróságokat?

Kicsit felébredve átmentem a trieszti Lidlbe vásárolni. (Szlovéniában útközben zárva volt minden.) Innen némi fürdőszobás csalinkázás után feljutottam a Val Rosandra északi oldalára. A klettersteig (itt via ferrata :) parkolója tele volt. A kilátóban nézelődtem egy japán szilva-féle társaságában. A múltkori tapasztalatok alapján bevásároltam belőle az olasz Lidlben :)

Nem tetszett a tömeg a parkolóban, ezért térképészkedtem és továbbmentem. Volt egy szembe egyirányú 1400m múlva tábla, ez lesz az enyém. Itt meglepő módon egy hatalmas parkolót találtam, meg egy háborús emlékművet. A parkolóból gyalog indulva végre ráismertem a via ferrata kiszállására is. Sajnos se innen, se az előbbi kilátóból nem lehet naplementét nézni, ezért tovább keresgéltem. Kicsit kijjebb menve már látszott a tenger. 50 perc múlva naplemente! Hirtelen elhatározással a kocsihoz visszarohanás közben végigszámoltam, hogy mire lenne szükségem éjszakára. Ekkor még azt hittem, hogy 2×2 db Sevredol elég lesz hozzá :(

Gyorsan bepakoltam a hátizsákot, bíztam a frissen töltött fejlámpában, és utolsó percben a dzsekimet lecseréltem télikabátra. Pedig pár perce ugyan még kardigán se kellett, de az árnyékban már fel is cippzároztam a kabátot. A naplemente az utolsó perceire értem ki, ezért inkább leültem megnézni és közben megvacsizni, minthogy alvóhelyet keressek. Később a sötétben bukdácsolva próbáltam valami széltől védett vízszintet találni. Mondtam már, hogy fújt a bora?

A sziklafalon egy beugróban találtam egy asztalt padokkal. Mellette épp elfért a polifoamom. ÉK felől szélvédett, alatta a falu temploma és Trieszt iparterülete, a távolban meg épp látszódott a tenger.

Hamar besötétedett, nyolckor már fent voltak a csillagok, pedig a Hold is fényesen világított. Fél kilenc körül egy hangos társaság próbált pont ehhez a táborhelyhez letelepedni. Kölcsönösen megijesztettük egymást, mert ők csak a lámpáik fényében láttak, engem meg elvakított a fény. Már majdnem rámléptek, mire észrevették, hogy nincsenek egyedül.

Innen kicsit zaklatott volt az estém, pedig előtte már majdnem elaludtam. A szél tovább élénkült, és néha a beszélgetés foszlányai áthalladszódtak. Aztán szerencsére elmentek, és a szél is enyhült. Ugyan a bora éjszaka erősebb, de a nappal átmelegedett sziklák hőpárnáját kikerülte. Így tíz óra körül kifejezetten melegedett az idő. Aztán éjfélkor megint elég hűvös volt, kettőkor meg majdnem fáztam. Sapkában és kapucniban aludtam a hálózsákban, felcippzárazott télikabátban. Az ujjaim végeit be kellett húznom a kesztyű tenyerébe, pedig alatta egy ujjatlan is volt.

Azért emlékszem ilyen részletesen az időjárásra, mert a fejfájás miatt elég sokszor ébren voltam :( Fél 11-kor bevettem az első fájdalomcsillapító-kombót, ami egész működött éjfélre, de kettő körül a fejfájás győzött. Reménytelen volt :(

Egyébként Trieszt nyolc óra körül egész elcsendesedett, ezután már egyesével hallottam minden kamiont, ami elment az autópályán. Az egyik alagút bejárata épp szembe volt az alvóhelyemmel. A Hold lement, tisztán látszott a Tejút. Szóval minden gyönyörű és ideális volt a kintalváshoz. Kivéve a fejem :(

Kettőkor feladtam és összecsomagoltam. Visszabotorkáltam a parkolóba (szerencsére nem tévedtem el :) Ekkor már nem volt autó az enyémen kívül. Nem is kerestem védettebb helyet, csak gyorsan megágyaztam. Még jópár bogyó elfogyott hajnalig. Hogy fogok így továbbmenni?

2.nap, hétfő

Fél kilenckor autók érkezésére és beszélgetésre ébredtem. Kilencig próbáltam visszadugni a fejem a takaró alá, de aztán feladtam. Pedig már csak pár percet kellett volna várnom, amikor a csapat együtt elindult. Én átálltam egy magányosabb helyre, amit meg is jegyeztem legközelebbre :) Már csak napsütésben láttam a hőmérsékletet, akkor 12 fok volt, de neten visszanézve 8 fokot láttam. Ezért fáztam az éjjel :)

Fogat mostam, reggeliztem, és elsétáltam a háborús emlékműhöz. Szerencsére az extra adag szteroid segített, és hirtelen elmúlt végre a fejfájásom. Az igazi reggelit a fagyizóban kértem :) Még hányingerrel is finom volt :) Most natúr pisztácia, nutella és egy magmixes tejszínes fagyi volt a menü. Ezúttal a falu kis utcáin sétáltam vele, és némi eltévedés után sikerült megtalálnom a bankautomatát. Ugyan nappal volt, de a zsilipes ajtó csak egyesével engedett be az amúgy nyitva levő bankba. Így kénytelen voltam a fagyimmal bent várakozni a soromra :)

Utána még kisétáltam a tengerparta is, mert a hatalmas adag fagyi kitartott :)

Mára és holnapra mondták a szélcsendes napot. A késői indulás miatt a tervezett köztes célpontot kihagytam. Akkor még nem tűnt annyira izgalmasnak… Szóval egy tengerparti barlanghoz vettem az irányt, Pulától északra. Épp egy kemping strandja esett hozzá legközelebb vízre szállni, oda indultam. De az autós kapu csukva volt, bár a recepción még voltak. Kiderült, hogy ma zárnak. Ugyan még szeptember volt, de ők befejezték az évet. Nem nagyon aggódtam, mert a a félsziget csúcsán volt egy bunker, amit amúgy is meg akartam nézni. A rendőrnek meg jó kifogás lesz, hogy miért zárt be a strand, ha egyszer azt írták, hogy szeptember végéig vannak nyitva.

A félsziget másik oldalán szabadstrand volt, így inkább onnan próbáltam meg. Egész a partig le lehetett jutni kocsival, még árnyékos parkolóhelyet is találtam. Kezdtem pakolni a kocsiból, mikor egy német társaság leparkolt mögém, majd kiköltöztek közvetlenül az autóm alá, az árnyékba. Nekem nem hiányzott az a hely, mert nem akartam kitelepedni, de azért kicsit furcsának találtam. Emiatt én se nagyon problémáztam, hogy a fejük mellett fújom a supomat :) Aztán még át is cipeltem előttük. Naptej, evező, aztán indulás. Még neoprén ruha se kellett, olyan jó idő volt. Nem a vízben kezdtem, mert nem akartam vizes ruhában evezni. De azért betettem a búvárszemüveget és a fejlámpát is.

Először a biztonságos öböl túlfelére eveztem át. Jött egy kirándulóhajó, és egy (1!) ember búvárkodott. A délutáni gyógyszert ismét elfelejtettem, így csomagolhattam ki a vízálló zsákot… Ezután már tényleg becéloztam a barlangot :) A nyílt vízen azért fújt a szél, inkább a part mentén maradtam. Találtam egy kellemes öblöt, aztán megnéztem a bunkert. Felmenni nem tudtam, mert az éles sziklákon nem tudtam kimászni. Ezután egész hamar elértem a barlangig. Éppcsak befértem a suppal. Fönt rengeteg szúnyog, a vízben meg egy halom medúza. Meilyiket választanátok? Mindkettőt kipróbáltam :) A barlang nem volt túl izgalmas, és sok szemét volt benne. Próbáltam abban hinni, hogy a hullámzás sodorta ide.

Még továbbeveztem, de a félsziget csúcsa után süvített a szél, így gyorsan visszafordultam. Visszamentem a korábban látott öbölhöz. Útközben áteveztem néhány medúzamezőn is :) Olyan sokan voltak, hogy fölöttük máshogy hullámzott a tenger. Az öbölben is volt pár, de ott nem volt vészes. Megálltam uzsonnázni, aztán felvettem a búvárszemüveget, és kiúsztam a sziklafal elé nézelődni. Sajnos épp befelhősödött, így nem volt elég meleg… De azért így is élveztem a pancsolást. Mire visszaeveztem, meg is száradtam. Tettem még egy kitérőt az öböl másik felére, aztán kikötöttem. Jól elfáradtam :)

Lemosakodtam a kocsiban levő vízzel, ami elég hideg volt az éjszaka után, és ugyebár sikerült árnyékban parkolnom :D Megszárítottam a cuccaimat, és összepakoltam.

Elmentem vásárolni, aztán megnéztem a bunkert a szárazföld felől is. Kicsit körülményes volt megtalálni az utat, mert mindenütt ösvények voltak. Sajnos, a bunkerből épp nem lehetett látni a naplementét, ezért más helyet kerestem. Pont a barlang fölött :) Viszont a rengeteg szúnyog elvette a kedvemet a kint éjszakázástól. Beigazítottam az autót vízszintbe (nem volt egyszerű ilyet találni :), aztán lefeküdtem aludni. Éjszaka süvített a szél.

3.nap, kedd

A mára tervezett Kamenjak-túra törölve. Fejfájás. Először migrén, talán a brutális szél miatt. De azután se tudtam felkelni. Majdnem kettőig aludtam. Utána megpróbáltam továbbindulni, de nem ment. Vettem helyben egy doboz tejet (1.99 Euróért…), aztán megnéztem a másik strandot. Ez közelebb volt a településhez, hatalmas parkolóval és zuhany is volt. A mosdó elég leharcolt, nem sokat takaríthatták a szezon vége óta. De legalább volt szelektív kuka. Nem sokan voltak, egy ember úszott a sóderes strandon. Feladtam a továbbjutást :(

Visszamentem a korábbi parkolómba, és lementem ott a partra. Ezúttal nem a bunker felé indultam, hanem egy sziklára festett K betű fele. Biztos rám gondoltak vele :) Leérve láttam a többit is: FKK. Akkor jó helyen vagyok :) Épp a víz felől ismert öbölnél voltam :D Kicsit nekivetkőztem, de nem volt annyira meleg, hogy a fejfájás után a vízbe menjek. Az öbölben most rengeteg medúza volt :( Ettem: olasz fűszeres, érlelt marhahúst, horvát vajkrémmel és avokádóval :)

Aztán a szél belefújta a dobozomat a vízbe :( Nem volt rá szükségem, de nem akartam szemetelni. Nem tudtam átmenni a sziklapárkányon érte. Aztán egy fél órával később a szél és az áramlatok visszasodorták, így mégis ki tudtam halászni a botjaimmal :) Ma innen néztem a (majdnem) napementét, aztán némi filmnézés után elmentem aludni. Rövid nap volt :(

4.nap, szerda

Másnap reggelre bezárták a strand mosdóját, és a csapot is. Megpróbáltam a zuhanyból feltölteni az üvegeimet, de a ruhám és a cipőm szétázott alatta, miközben az üvegbe pedig egy deci se került :(

A meteo szerint ma kéne süvítenie a legjobban a borának. Az előző napi fejfájás miatt borult az útitervem. Így ma egy újabb tengeri barlangot céloztam, ezúttal olyat, amit a szárazföld elől is el lehet érni pár perc sétával. A kinézett parkolóban is volt hely, bár ez jóval a víz szintje fölött volt. Pontosan 27 meredek lépcsőfokkal, plusz némi lejtővel. Mivel három kör volt lecipelni a cuccaimat, meg ugyanennyi vissza, meg elsőre csak szétnézni mentem, így eléggé kiismertem a járást. Mire mindent levittem, úgy leizzadtam, hogy kibújtam a neoprén ruhából :D Pedig a sétához még kardigánt is vettem.

Először csak beledugtam a kezem a vízbe, és elsétáltam a barlanghoz. Fölül körbe volt kerítve, és nem lehetett sokat látni. A szél erre fújt a strand felől, szóval visszafele kéne szembeszélben evezni. De úgy tűnt, hogy a sziklák közt ki tudok mászni, és legfeljebb gyalog megyek vissza.

Szóval nagy elhatározással elővettem a kajakot. Egy pillanat alatt elfújt a szél a barlanghoz :) Ez nagyobb volt, és belül ablakos. Viszont egy galambanyuka hatalmas csetepatéba kezdett miattam :D Inkább nem zavartam tovább. Továbbmentem. Szemben egy kisebb sziget volt, hátszélben megnéztem. Sajnos, amit strandlétrának néztem a túlpartról, az csak egy kidőlt fa volt. Kicsit tartottam attól, hogy hogyan jutok vissza… Megküzdöttem a széllel, de áteveztem! A szigetről már láttam, hogy a beszállásnál fújó szél nem is az alapszél volt, hanem csak a félszigetet kerüli. Az alapszél jóval erősebb, és a félsziget másik oldala felől fúj. Még továbbeveztem erre, amíg bírtam, mert be akartam nézni az öbölbe. De az utolsó métereken már meg kellett kapaszkodnom a sziklákban, hogy ne fújjon vissza a szél. Reménytelen volt továbbjutni. Kikötöttem a félsziget csúcsán, ami természetvédelmi terület volt. Kicsit sétáltam, ettem, aztán visszaültem a kajakba. A szélárnyékban még könnyű volt, de a végső szakaszon keményen megdolgoztam minden méterért. Gyorsan száradt minden a szélben, és csak egyszer borította fel :)

A parkolóban mögémállt a mixer, de kedvesen kiintegettek :) A városi strandon elég nehezen találtam parkolóhelyet. Itt még nyitva volt pár étterem, és hangosan szólt a zene. Találtam zuhanyzót is, így rászántam magam a fürdésre. Brutál szél fújt, és nem is volt meleg, de nagyon megizzadtam a cipekedésben. Itt is lépcsőzni kellett: egyszer zuhanyzót keresve, aztán átöltözve, aztán törölközővel a zuhanyhoz… A vízben melegebb volt, mint fölötte a levegő a széllel, nem volt kedvem kijönni :) A zuhany is hideg volt :( Ráadásképp mentem még egy kört, és megtöltöttem az üvegeimet (fürdő)vízzel.

Két óra elmúlt, a kinézett étterem pedig háromkor zárt. Étterem? Bocs, kifőzde :) Szóval sietnem kellett. Szerencsére a parkolóban épp találtam egy utolsó helyet, és ugyan szeptemberben még fizetős, de utolsó nap már senki nem szedett jegyet. Kicsit eltévedtem, de meglett az étterem. Mintha gyerekkoromba csöppentem volna vissza :) Tálcák, evőeszközök, vastag szelet kenyerek. Aztán jópár szimpatikus leves (sajnos, mind tésztával meg árpával), a lencse különösen tetszett. A neten kinézett szaftos főtt húst elég nehezen találtam meg, azaz csak egy másikat találtam, de az teljesen az én ízlésemnek megfelelő volt. Kicsit elgondolkodtam, hogy bevállaljam-e a mángoldos krumplipürét, miközben sima is volt.. és még friss sültkrumplit is hoztak :) De ha már menza, akkor együnk helyit! Elmutogattam, hogy mit kérek. Menzás tányérok, menzás árak, kancsóban kitett víz :) 4 Euro volt a hús (hatalmas szelet), a köret 3.50. Ebből bőven elég lett volna fél adag is, de azt nem tudtam elmutogatni :)

Épp pár napja volt Telexen beszámoló egy újranyitott nosztalgia-étteremről. Hát, ez még be se zárt! Emlékeztek Újpest-Központban, még a metróépítés előtt az önkiszolgáló étteremre? És az Újpest-szelettel? Még most is emlékszem a vékony csokicsíkok roppanására a hab tetején :)

Szóval úgy éreztem magam, mint egy hatéves :) A kávé azért hiányzott… de süti nem fért volna. A hús isteni volt, két merőkanálnyi szafttal :) Egyensúlyoznom kellett a tálcával, nehogy kifolyjon a mélytányérból… Pedig nem is kellett extrán kérnem belőle :) (A húst és a köretet külön tányérban adták) A mángold ehető, de inkább a krumplit ettem. Hú, de jól esne most is!

Kint még megnéztem a piacot, de sajnos, már szinte minden bezárt. Fáradtan visszabaktattam a kocsihoz. Még vettem friss tejet, aztán irány Kamanjak. Azaz, mégse, késő van és fáradt vagyok hozzá. Csak egy naplementés séta fért bele ismét egy FKK strandon, de a hőmérséklet miatt ezúttal felöltözve. Ja, meg kite a szélben, és egy újabb bunker. A szél természetesen abban a pillanatban állt le, ahogy felengedtem a sárkányt. Pedig előtte nem mertem kibontani, mert féltem, hogy elránt a kövek között :( Tisztára, mint ernyővel :)

Mikor már azt hittem, hogy végre egyedül maradok a parkolóban, jött egy német társaság lakóautóval. Aztán egy helyi horgász fejlámpával. Majd mégegy. Már bőven sötétedés után mentek haza, de addig legalább én is megnéztem a tengert holdfényben :)

5.nap, csütörtök

Mára enyhülnie kéne a szélnek. A meteo szerint majd délutánra. Akkor inkább holnap fizetek belépőt, mára keresek más programot. Még otthon kinéztem pár isztriai vízsesést. Bár ezek általában kiszáradnak nyáron, de most esett szeptemberben, talán nem reménytelen. Próbáltam Geminit megkérdezni, amiből kiderült, hogy Slap Sopot több is van az országban. Pontosítottam, hogy az isztriaira gondolok. Később kiderült, hogy ott is több ilyen nevű van :)

Ugyan szeretek utazni meg vezetni, de a horvát utak nem lesznek a kedvenceim. Már az ide vezető autópályán is unatkoztam, és a mai országutat se élveztem. Az összes utat mélyedésben vezetik, semmit nem lehet látni. Mintha beltéren lennék, pedig ott van a tenger egy köpésnyire. Valószínűleg az erős szelek miatt tervezik így, és erre a nyári záporok se nagyon fenyegetik :) Viszont a bora télen akár 200 km/h-val is szokott fújni. Triesztben ezért vannak láncos korlátok az egyébként is meredek utcákon. Szóval nagyon hosszúnak tűnt az út, de aztán a sok egyenes után hirtelen egy hajtűkanyarban találtam magam. Pont ezt a fjordot terveztem megnézni. Két kanyarral leértem, aztán a folyóparton mentem kifele. Egy nádas közepén folyt egy patak, ami egyszercsak tengerré változott :) Megálltam megkóstolni, és enyhén sós volt :) Itt kéne evezni, csak nem voltam benne biztos, hogy áramlással szemben is tudnék haladni egyedül… Lejjebb érve még különösebb volt: hatalmas kikötők (ipari, halász és vitorlások is), de azész szinte beltéren. Még egy kilóméter se volt a túlpart, és mintha tó lenne, körben csak erdős dombokat lehetett látni. Felmentem az egyik tetejére, bár azt hittem, hogy az utca zsákutca lesz… de nem, ez a helyi országút :) Sőt, a falvak a dombtetőn voltak elszórva, nem is a vízparton. Biztos nem szeretik a tengert nézni :) Egyébként egész meglepő helyeken találtam buszmegállókat. A falu elejét-végét soha nem sikerült felismernem… a táblákat mintha véletlenszerűen tették volna ki. Remélem, nem kellett volna mindegyiknél 50-nel mennem… A házak is olyan messzire álltak egymástól, mint nálunk az alföldi tanyák.

Na, ehhez képest a következő kemping -aminél parkolni terveztem-, egy kisvárost is kitett. Külön sáv vezetett a recepcióhoz, hogy ne legyen fennakadás csúcsidőben. Még most is jópár német turista volt. Innen vezetett az ösvény a vízeséshez. Hát, a föld ki volt repedezve a szárazságban, és a patakmederben se volt egy csepp víz se :( De a végén mégis egy gyönyörű tó volt! Amibe a vízesésből csobogott a patak :) A tó után meg eltűnt a víz, legalábbis nem a mederben folyt tovább. Szürreális volt a sziklák közt a vízesés, mintha az Alpokban lennénk (eltekintve a mészkőtől…) A sziklák túlfelén meg egy békés tavacska nyelte el a vizet. Még csak nem is fodrozódott a felszíne. Előttem egy pár férfitagjától ellestem, hogy hol lehet bemenni a sziklakatlanba, ahonnan a vízesést is lehetett látni. Ehhez letettem a táskát és a telefont is. Bíztam benne, hogy lesz bent térerőm, ha az órával kéne segítséget hívnom :) Pár meredek és csúszós lépés után bejutottam. Vicces, beltéri vízesés volt, mint a Totes Gebirge lábánál. Ráadásul melegebb is, szóval tényleg meztelenül kéne zuhanyozni alatta. De túl nagy volt a forgalom hozzá :(

Még a tóparton álltam, mikor egy német nő megkérdezte, hogy merre lehet továbbmenni. A feltételezett ösvényen nem mert elindulni, mert csúszott a cipője. Pedig sportcipőben jött. Hát, én se mentem fel rajta! Már fölfele is határesetes volt, alig bírtam lebotorkálni azt a pár métert is, amíg felmentem. Így elég rövidre sikerült ez a túra.

Eldöntöttem, hogy továbbmegyek, és majd egy másik útvonalon megyek vissza. Most időnként ki lehetett látni az útról, és gyönyörű hegyek látszottak. Csak nem oda megyek?

Iszonyú kis utakon navigáltam a következő vízeséshez. Néha az volt az érzésem, hogy valakinek a hátsókertjén keresztül megyek. Aztán volt egy tábla, hogy Slap Sopot erre. Mapsszel még a kitáblázott parkolót is sikerült megtalálni. Itt is egy német autó parkolt.

Gyorsan leértem a vízeséshez. A fotókon se értettem igazán, de a valóságban még furcsább volt. A híd szerintem csak turistalátványosság volt, a patakon ugyanis száraz lábbal át lehetett kelni. Az egyik oldalon. A másikon egy 20-30 m mély, beszakadt barlangba folyt a patak. Azaz zuhant. De tényleg. A barlang peremére ki lehetett sétálni, és csak a többi irányból látszódott, hogy alattam is szakadék van, nem csak előttem :) A túloldalon egy kis ösvényen le lehetett menni az aljára. Arra nem gondoltam, hogy pár méter után fenyőerdőben találom magam, hunyorok és páfrányok között :) Még gomba is volt!

Leültem uzsonnázni, aztán pár fotó után vissza is fordultam.

Visszafele is próbáltam elkerülni az autópályát, de sajnos a napsütésben nem láttam a telefon kijelzőjét, és benéztem a lehajtót. Nemcsak a fizetőkapu volt a gond, hanem a kerülő is :( Megálltam a parkolóban, mielőtt az automatához mentem volna. Egyszer élek, megkérdezem :) Hát, nem én voltam az első, aki ezt elcseszte :D A matricaárus néni nagyon gyakorlottan magyarázta el angolul, hogy a piros-fehér táblák között vissza lehet fordulni :)))) Ehhez hátra kellett tolatnom, mert itt piros-sárgák voltak, lánccal köztük. Szóval életemben először autópályán tolattam, aztán megfordultam, és átmentem a szembejövő sávba :D Ti hogy csináltátok volna? Előbb megfordultok, és szembementek? Vagy tolatva, mint én? Volt vagy hat sáv, és be is lehetett látni, szóval komoly veszély nem volt… csak az érzés… hogy ilyet soha! Nem is szeretném megint!

A kerülő nélkül egész hamar beértem Pulába, és mivel még elég korán volt, becéloztam Kamenjakot mégis. A szél persze most is süvített. Az olasz fagyizó hiányában egy jégkrémet vettem a helyi boltban.

Szóval a szél nem enyhült. Sőt, már az előrejelzés szerint is csak holnap fog :( De legfeljebb két belépőt veszek. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy csak 10 Euró, mivel már nincs szezon. És meglepő módon csak kártyával lehetett fizetni. A rendszámomat viszont golyóstollal kellett felírnom egy füzetbe :) A néni nem tudott németül, csak angolul és olaszul. Este 9-ig kimenve vissza lehet még jönni, de 9 után már nem. 10-kor zártak.

Először a keleti parton néztem meg a kite-osokat. Brutális szél volt, ők talán élvezték. Én inkább továbbmenekültem. A Safari Bar-nál most is tömeg volt… A keletebbi parkolót nem egészen személyeutóra tervezték, de megúsztam :) Azaz, én nem úsztam, de ahogy megérkeztem, épp eltűnt valaki a sziklafalról :) Ebből a magasságból én még fénykoromban se mertem volna leugrani! Sajnos, én itt nem tudnék kimászni a vízből :( Megpróbáltam lejjebb menni, de levertem a lábam. Csak a másik sebre tett nagyméretű ragtapasz mentett meg, hogy kötni kelljen. Végül beálltam a sorba a parkolóban, és elindultam keresni egy kevésbé meredek partszakaszt. Na igen, ez volt az a nyaralás, ahol soha nem a megfelelő felszerelés volt nálam :( Most például volt fürdőruhám, de fejlámpám nem, de olyan is volt, amikor a búvárszemüveg hiányzott. Az FKK strandon legalább a fürdőruha nem :D

Átgyalogoltam a sziklás parton a nyugati oldalra. Itt van szemben egy kis sziget, már kinéztem térképen, hogy oda eveznék át, ha sikerülne kocsival lejutni a partra a felszereléssel. De egyrészt nem lehetett számomra elég közel parkolni, másrészt itt tábla figyelmeztetett a veszélyes áramlatokra :(

Találtam egy megfelelő sziklát, ahonnan a naplementét terveztem megnézni. Leültem lábat lógatni, de aztán rájöttem, hogy akár a vízből is nézhetném :) Lecippzároztam a nadrágszáraimat, és belegyalogoltam a vízba. Jó meleg volt, és egész messzire el tudtam jutni úgy, hogy csak a hullámok miatt ázott el a nadrágom :) De gyorsan megszáradt a szélben. A szikla peremén állva egész mélyre le lehetett látni. A furcsa áramlatok miatt ritmikusan kitisztult előttem a felszín, és a 2-3 méter mély árkot búvárszemüveg nélkül is tisztán lehetett látni. Mondanám, hogy száraz lábbal búvárkodtam, de ez nem igaz, mert a vízben álltam hozzá… de a nadrágomat nem kellett levenni hozzá. Pár percre még a telefonomat is be mertem hozni :) A naplementére teljesen egyedül maradtam. Azaz, a halakkal :)

Még megnéztem pár öblöt a nyugati oldalon, aztán a rövidebb úton mentem vissza a tegnapról ismert parkolóba. Szóval a kamenjaki sziklás földút után további 4 km-t földutaztam önszántamból :) Iszonyú fáradtan értem a végére. De nem voltam egyedül, a tegnapi horgász most is kint volt. Addig nem akartam lefeküdni, mert itt elég feltűnően tiltották a táborozást. A horgász meg tegnap a németekkel egyeztetett, aminek hatására ők elmentek. Kimentem a partra vacsizni. Már közel telihold volt, ami majdnem kettőkor nyugszik csak. Hát, ilyen fáradtan nem fogok felkelni akkor. Végül a kocsiból néztem a csillagokat holdnyugta után.

A kocsiban térképészkedtem lefekvés előtt. Nem akartam semmit se kihagyni. Ekkor láttam meg, hogy az öböl gátján át lehet gyalogolni :) Ez lesz a holnapi programom. Hulla fáradtan feküdtem le, és elég zaklatottan aludtam.

6.nap, péntek

Kegyetlen hideg éjszaka volt :( És ma is fúj a szél. Ezúttal a földutat elkerülve mentem le a tengerpartra. Egyedül voltam a gáton. Hát, ez is furcsa hely volt. A lagúnában csak kb. fél méter mély volt a víz, legalábbis amíg elláttam. Nem lehet nagy apály-dagály, mert nem sokkal volt vízszint fölött a járda. Hát, a nagy szélben nem szeretnék itt sétálni, bár volt kötél :) A túlpart közelében volt egy-egy átfolyó a gáton, most befele áramlott. Itt mélyebb volt a víz, és az áramlásban egy nagy halcsapat játszott. Igazi tenger-hangulata volt :) Pedig mögöttük kócsagok halásztak. Itt is volt tábla, hogy a védett kagylókra vigyázzunk. Úgy tűnik, egész szerencsénk volt, hogy korábban láttunk ilyet. Egyébként tényleg furcsa látvány, mintha hatalmas gombák nőttek volna a vízalatti sástengerben.

A gát túlfelén egy (bezárt) étterem kertjébe érkeztem. Olajfák, hatalmas rozmaringok és golgotavirág futott a kerítésen! A túloldalon pedig egy újabb hatalmas kemping VIP részlege a part mentén. 5 méter széles sátor-házak beton alapon, kb. 4 méterre egymástól, ameddig a szem ellát. Volt egy strandröplabda-pálya és pár műanyag szék a parton. Hát, én nem biztos fizetnék ezért! A növények viszont szépek voltak, ezt meg kell hagyni :)

Visszasétáltam a kocsihoz, és bementem Pulába megnézni a piaciot nyitvatartási időben is. Ezúttal kéét kört is kellett mennem, mire parkolóhelyet találtam. De a piac nagyon tetszett! Ugyan a vásárlók nagy része német turista volt (a legjellemzőbb felállás a két nyugdíjas nő volt), de a piacon jópár helyi árus is volt, saját terméssel. Többen árultak friss vargányát és rókagombát. Vettem friss és aszalt fügét, gyönyörű gesztenyét, és pár almát. Sajnos, német nyugdíjasnak néztem, és átvertek :( A helyi morál nem lesz a kedvencem. Többször fellöktek a vásárlásnál, már a Lidlben is voltak problémáim ezzel.

Na mindegy, lássuk a halpiacot :) Ez még a koperinél is jóval nagyobb volt :) Volt, aki egyféle halat vagy kagylót árult, de volt mindent is kínáló árus is. A piac másik felében húst, felvágottat és tejterméket lehetett venni, az egész felső emeletén pedig számtalan kávézó volt, rengeteg emberrel. Ellentétben az Újpesti Piac talponálóival, itt szívesen leültem volna kávézni. Különösen a kávéillat és a habos csodák vonzottak :) De sajnos, ez fejfájás után nem ment… A lépcsőn lefele is éreztem a hatását, meg kellett kapaszkodnom a korlátban :(

Ebédelni még korán lett volna, így végül kihagytam a szuper kifőzdét. Elindultam a tengerparti országúton észak fele. Hát, a tengert itt se nagyon láttam. Pár olajfaliget, meg akvapark, meg lakóautó-telep, illetve bármi, amit el lehet adni. Persze, most mind zárva. Aztán leszerpentineztem, majd föl, de még itt se láttam, hogy mellettem a tenger. Egy helyen rengeteg étterem, hatalmas parkolóval, és állítólag onnan látni. Azt hiszem, hogy egy magaslesről nézve :) 25 percet mentem országúton, és semmi. Körbekerültem a repteret, és továbbmentem a földúton a vízpartra. Még leparkolva se láttam a “Limski Kanal Water Access” pontról se, csak innen legyalogolva még jó 50 méter szintet. És ez se ösvény volt, hanem valami közművet feketettek, ahhoz vágták ki a fákat. Hát, ez nem lesz egyszerű…

Betettem a kocsit az árnyékba, és nekikezdtem kipakolni. Újabb három kör volt, mire minden lent volt. Sup, evező, mellény, víz és én, átöltözve. Meg vissza a kocsiba a kompresszor. Olyan meredek volt az út, hogy nem bírtam volna a felfújt suppal lemenni rajta. Elfáradtam.

Persze, amint vizen voltam, a pihenés helyett az evezőt fogtam meg :) Először a következő öböl (FKK strand, de foglalt :), aztán utána a barlang, majd a következő öböl és a következő barlang :) Egy pár a saját (vagy kölcsönzött) jachtját gondolta ruhamentes övezetnek :D A csatornán jópár kirándulóhajó és csónak megfordult még így, október elején is. Innen látszódott a nyílt tenger, bár az erős szél miatt nem szívesen mentem beljebb. Most szerencsére a szembeszeles szakasszal kezdtem, így nyugodtabb voltam. Az utolsó barlagnál rájöttem, hogy bőven túlteljesítettem a tervet. Kicsit beljebb eveztem, és hagytam magam visszafújni a széllel.

A pár épp pakolt az öbölben, így kikötöttem melléjük. Elképzelni nem tudom, hogy hozták le a biciklit, mert az ösvény gyalog is csak nehezen tűnt járhatónak. Még jó, hogy nem a szárazföldön jöttem, ami a B terv lett volna :)

Szóval egyedül voltam, és nem akartam még jobban eláztatni a ruháimat, inkább levettem :) Szandálban és búvárszemüvegben úszam be a barlanghoz. Egész szokatlan érzés volt, hogy a víz alja volt melegebb, a tetejét hűtötte a szél :)

Innen már tényleg gyorsan visszaértem. Lezuhanyoztam a napon melegített csapvizemmel. Másnap reggel így is pergett le a só a lábszáramról… Persze, a lábamat is szokásosan átkötöttem. Keményen megküzdöttem, mire mindent feljuttattam. De még tartott az adrenalin a csodás evezés után. Annyira, hogy a kilátó mellett még egyszer, önszántamból legyalogoltam a partra. Ez nem volt túl izgalmas, csak egy újabb bunker egy meredek betonlépcső végén.

A fjord viszont teljesen hihetetlen élmény volt, jó, hogy nem hagytam ki. Csak a tenger felől megközelíthető, mindenütt magas sziklafal és sűrű erdő határolja. És én még a nagyedét se jártam be, pedig még ott van a túloldal is!

Nagyon hosszú országutazás következett, kis várakozással a szlovén határon. Aztán fura útvonalon kacskaringóztam a tengerpart fölötti falukákban, ahol az egyik utca közepén Olaszországba kerültem át. Hát, én pont nem mertem volna magamtól Muggia kis utcácskái felől jönni :) Régen se mertem itt vezetni… Végül épp oda lyukadtam ki, ahol pár napja megfordultam az egyirányú utcában :) Ha megnéztem volna, merre navigál, akkor biztos elkerültem volna :)

Leparkoltam a tengerparton, dobáltam némi aprót az automatába (valamiért nem fogadta el a kártyámiat), és elmentem vacsoráért. Most sós mandulás karamell, a mindig nyerő Nutella Veriegata és egy újabb pisztáciás kreálmány volt a menü. Visszamentem a kocsiba kesztyűért, aztán a végén már beültem az autóba, olyan hideg volt a szél sötétedés után :(

A sötétben különösen izgalmas volt a szűk szerpentin. Ezúttal rögtön a korábban kinézett, magányosabb parkolóba mentem. Igazgattam az autón, aztán lefeküdtem.

7.nap, szombat

Az előző éjszaka után számítottam rá, hogy hideg lesz, na de nem ennyire! Ahogy felkeltem, azonnal elmentem egy körre, hogy kicsit melegedjen az autó. Fagypontra figyelmeztetett! A nagy parkolóban két kisbuszban is aludtak, úgy tűnik, más is jó éjszakázóhelyként ismeri. Aztán a napon fél óra múlva már megváltam a dupla nadrágtól. De fagyizni már nem mentem vissza, hanem a másik irányba indultam, Szlovénia felé.

Ebédhez is korán lett volna, ezért megnéztem Osp sziklafalait. A faluban nem lehet hozzá megállni, de kialakítottak egy szép nagy parkolót nem messze. Innen lehet látni a hatalmas völgyhidat az autópályán, de felmenni nem lehet rá a szintkülönbség miatt :)

Szóval országúton kacskaringóztam el Divacáig, ahol várt a gluténmentes pizzám :) 12 perc alatt volt kész, és eközben még tankoln is elugrottam. Már megint éhes vagyok!

Sajnos, az autópályán egy útépítés gondoskodott arról, hogy nyugodtan ebédelhessek :( És beállíthassam következő célpontnak a fagyimat. Itt is 2 Euro volt egy gombóc, de lehetett felesben kérni. Szerintem elszámolta a felszolgáló, mert 5.40-et fizettem a szerintem 3, de legalább 2.5 gombócért, tejszínhabbal. Az utóbbit csak szlovénül értette meg :) Én meg nem akartam kihagyni az errefelé kapható, finom, sűrű tejszínt. Igazából kávét is csak emiatt kértem volna.

Ezzel -és némi navis kavarással- átparkoltam a Savinja mellé. Valahogy itt is iszonyú szél volt, ezért végül a kocsiban ettem meg. És inkább a Celje melletti tónál próbáltam sétálni.

A kinézett parkolóban sajnos nem volt mosdó, így először az erdő fele sétáltam. Ezt nem is bántam meg, mert egy doboznyi rizikével jöttem vissza. Majdnem egy békát is fogtam hozzá :D

Utána átlépcsőztem a gáton, és a tó körül sétáltam. Itt a meglepően száraz részeken is láttam szép gombákat. Viszont a tóparton elkezdett esni az eső, nálam meg nem volt semmi. Hát, az előrejelzés nem ezt mondta, de a szél meghozta a záport. Amúgy nem tartott soká, csak amíg visszamenekültem a kocsihoz. Így mégis erdei séta lett, de (ehető) gombát nem találtam. Ezért az ideútról ismert helyre próbáltam elnézni visszafele.

A sok kitérő miatt már csak fejlámpával keresgélthettem. A rengeteg vargányának nyomát se láttam, pedig próbáltam a fényképeim gps-koordinátái alapján megtalálni őket. Azért volt pár tinóru, meg másik rizike, és a gyönyörű, lila gombából is elhoztam egyet.

Eléggé elfáradtam, ezért a kocsiban pihentem kicsit. De az autópálya-matricám éjfélkor lejár, addig vissza kell érnem Magyarországra.

Innen már csak az autópályán kellett volna másfél órát száguldoznom, de nem így lett. Épp egy útépítés volt, ami miatt itt nem lehetett felhajtani rá. Pedig láttam az autókat, csak a kerítés túlfelén voltam. A következő kereszteződésnél se ment, mert nagy lett volna a szintkülönbség… Végül 40 percet szerpentineztem a sötétben, mire visszajutottam. Nem sokkal éjfél előtt értem át a határon. Remélem.

Onnan már zombi-üzemmódban vezettem végig, de gond nélkül hazaértem. Hála néhány érdekes podcastnek, ami ébren tartott :)

Vasárnap aludtam, aztán hétfőn próbáltam gombaszakrtőt keresni. A szerdai, veresi piacig nem bírja ki… Harmadikként talááltam az Újpesti Piacon, ahol -meglepő módon- hétfő délelőtt van! Futás, még elérem! Fél 12-kor a piacon a tojásos néni tagadta, hogy még ott lesz. Valamiért nagyon morc volt velem, mintha elkéstem volna az iskolából.

A gombász néni örült a lila molyhos valaminek, mert -mivel mérgező-, el kellett vennie, és nekik még nem volt a gyűjteményükben :) A többit ehetőnek minősítette!

Az olasz fagyi nagyon hiányzik. Elmentem turistáskodni Pestre. A sote után a Kálvinon vettem levest (szinte egyetemistának éreztem magam :) Aztán kiültem a Bikás park tópartjára, majd megnéztem a plakátkiállítást. Vettem egy fagyit is. Szóltam az eladónak, hogy a nagyobb papírpoharat adja, mert sokat kérek. Hát, a három és fél gombóc alig töltötte ki a kb. 1 dl-es pohárkát. Egy-egy fél evőkanálnyit kent az oldalára, és 1800 Ft-ot fizettem érte. Ez ugyebár most 4.5 Euro körül van. Az olasz és a szlovén cukrászdában is 2 Euro volt egy gombóc, ami két teljes gömb volt, plusz egy kis ráadás. 10 dkg fölött volt egy adag, az olasz mandulásban 12 egész szem mandulát számoltam meg. Szlovéniában lehetett kérni felesben is, úgy is nagyobb volt a fél, mint nálunk egy egész. Itt pedig még annál is kisebb volt, mert ez kézműves :(

Szóval vissza kell menni! Csak ne lenne olyan hideg…