Az előzőt azzal fejeztem be, hogy még mindig nincs eredményem, és kánikula van, ezért visszamennék. Visszamentem :)

Újabb hihetetlen út, megint olyan helyeken jártam, amiről azt gondoltam, már soha nem fogok…

1.nap, csütörtök

Most nem indultam olyan korán, és ezt a városi csúcsforgalomban megbántam :( Asche zu Asche, Stau zum Stau :D Bár én azt hittem, hogy a Stau névelője die, mert olyan sok van belőle… De megbeszéltem Geminivel live módban, vezetés közben, hogy der. (Anitának üzenem, hogy már soha nem fogjuk feladni azt a kényelmet, amit az állandó netkapcsolattal és az AI-val megszoktunk…)

Innen az M1 első 60km-én építkezés volt. Őrjítő. Hogy fogok ezen hazajönni? Főleg 20-án, amikor más is a tüzijátékra tervez? Mindegy, most a másik irányba megyek még. A szokásos pihenőben vettem osztrák matricát, és szokásosan megálltam csokiért. Most kifejezetten sokan voltak. Ezúttal egy kisebb vegyes csomagot vettem, meg marcipánosat Zolinak.

Vajon kibírom az utat Hallstattig? Nagyon meleg volt :( Emiatt meg akartam állni útközben az Ödensee-nél. És vajon lesz helyem a parkolóban? Emiatt inkább este akartam odaérni, legfeljebb sétálok előtte a Kopperwinklben.

Már a Schneeberg környékén láttam pár Ac-t, bár egész napra semmi csapadékot nem mondtak. Anticiklon napokig, hőség a hegyek között is. Ennek ellenére, mire Liezenbe értem, a Grimming mögött egy már egy kifolyt Cb-felhő árnyékolt, bár nem esett sehol. Megy még nekem a meteo :D Az Ödensee-hez közeledve a napsütésben hatalmas cseppekben kezdett esni az eső :D Sokan jöttek szembe, de így is keresgélni kellett a helyet a parkolóban. Emiatt most a másik oldalra indultam. Rengetegen voltak, alig találtam egy törölközőnyi helyet a parton, így végül feljebb költöztem. Múltkor melegebb volt a víz! Talán a tömeg összekeverte… Sokan supoztak, bár állítólag nem szabad, csak a helyi kölcsönző csónakjaival.

Nem éreztem jól magam :( Összepakoltam, bevásároltam a helyi Hoferben, és továbbindultam. Azaz, a tó melletti hüttében beugrottam még a mosdóba. Jól kinéző fagyikkal jöttek szembe, gondoltam, kifele megnézem. Helyette végigkóstoltam a pestó-választékot. Némelyik egész kreatív volt :) Mindegyikhez kiskanál és kenyérkocka készítve, a sok chutney-val együtt. Erről eszembe jutott, hogy éhes vagyok :) Szóval bevásároltam, és továbbmentem. Az előző finomságok után én tökmagos-pesztós friss sajtkrémet ettem :D

Meglepetésemre a parkolóban simán volt helyem, talán a zivatar kergette el a strandolókat. Bár a lakóautós helyek szinte végig foglaltak voltak, még találtam magamnak egy árnyékosat. Elmentem lehűteni magam a vízben. Érdekes, ez is hidegebbnek tűnt, mint a múltkor. Most megfejtettem, mire valók a múltkor fotózott állványok: kajakoknak. Talán verseny lehetett, mert most el se fértek rajta. Olyan szép fényesre voltak törölgetve, mint Ambrus vitorlázógépének a szárnya :) De azt el se tudtam képzelni, hogy hogy fér el ebben egy felnőtt ember csípője…

A parkolóban kezdtek az estére készülődni a lakók, én is próbáltam megágyazni. Ehhez arrébb kellett állnom, mert a szomszéd tükre átlógott, és nem bírtam kinyitni az ajtót. Közben újak érkeztek. Hallottam, hogy a mellettem levőt fűzi egy újonan érkező kisbusz, hogy álljon már át a túloldalra, hogy ő hozzáférjen a konnektorhoz tíz percre. Aki korábban érkezett, az tudja, hogy a másik oldal délutánig a napon van, én is emiatt szerettem volna a fák alá állni. Lakóautóval nem is szabad a másik oldalra parkolni. Az árnyékos felén is van jópár normál méretű parkolóhely, ezek egyikébe lógott át az ide korábban megálló lakóautó. Az újonan érkezőnek így már nem maradt árnyékos hely, de középső sorban simán elfért volna. Azt hittem, megoldják, vagy szereznek egy hosszabbítót… Hát, nem. Elkezdett velem is alkudozni a német kisbuszt vezető török pasi, hogy menjek el innen, mert itt nem is szabadna személyautóval megállni. Elmentem vele megmutatni neki, hogy csak az első 10-12 helyre van lakóautó felfestve, a többin szabályos vagyok, ha fizetek. Szerintem szokatlan volt neki, hogy egy nőtől ellentmondást tapasztal; legalábbis nehezen tudott mit kezdeni a helyzettel. Mondta, hogy csak a konnektort akarja elérni. Én ajánlottam, hogy ha megvárja, amíg befejezem az ágyamat, akkor visszaállok a hely közepére, és akkor befér mellém szűken. Közben próbáltam neki elmagyarázni, hogy itt nincs is konnektor, csak a dedikáltan lakóautós helyeken. Ő már kiabált, hogy menjek onnan, mert nekem ott nem szabad, majd rámvágta az ajtót, és beállt mellém úgy, hogy pár centire volt a tükrömtől. Így már én se tudtam beszállni a kocsiba, hogy arrébbálljak. Aztán jött üvöltözni, hogy a családja nem bír kiszállni miattam a kocsiból. Aki tudta, hogy milyen sorrendben érkeztünk, annak elég nyilvánvaló volt, hogy ez nem igaz. A szomszédom nagyon kedvesen elnézést kért tőlem, hogy az ő tükre is átlóg hozzám. Nekem ez nem nagyon okozott problémát. Tisztáztam vele a helyzetet, hogy nem én erőszakoskodok, ahogy ezt a török próbálja előadni. Ő ugyanis arról próbálta a szomszéd osztrákot győzködni, hogy én akadályozom a családját. Nem tudta, hogy értek németül :) Az osztrák nyugodtan válaszolta a kérdésére, hogy persze, hogy szabályosan megállhatok ott :) Talán neki is kezdett gyanús lenni, hogy nem csak tíz percre kell a hely. A török már rendőrrel fenyegetőzött nekem a telefonját lobogtatva. Nem voltam épp nyugodt, de biztos voltam benne, hogy szabályosan vagyok ott. A parkolójegyet órákkal ezelőtt megvettem egy teljes napra. De nem véletlenül féltem, hogy tömeg lesz :( Ötletem sincs, hogy ennek ellenére végül hogyan sikerült az osztráknak belátásra bírnia a tötököt, de végül megkért szépen, hogy álljak picit arrébb, és ehhez ő is kiállt mellőlem. Anélkül, hogy letörte volna a tükrömet :) Még udvariasan meg is köszönte. A két feleség (két férfihoz :) a három gyerekkel csak ekkor szállhatott ki a kocsiból. Nem én szivattam őket, hanem a saját férjük :( Korábban nekem nem voltak előítéleteim…

Így végül lefekhettem aludni, bár ez a stressztől és a mellettem üvöltő kisgyerektől meg az éjfélig telefonáló szomszéd miatt nehezen sikerült. Pár bogyó is előkerült hozzá, néhány sorozat után.

2.nap, péntek

Hajnali négykor csörgött az órám, amit még az esti őrület előtt állítottam be. A tóhoz amúgyis le akartam menni, ezért felkeltem. Ki kellett próbálnom, milyen éjszaka meztelenül fürdeni :) Elég nagy Hold volt, egész jól lehetett látni. És higgyétek el nekem, hogy ez itt tényleg Hallstatt:

Kezdtem magamhoz térni, még fogat is mostam, és elindultam a sötétben. Így egész könnyen átjutottam a városon, bár az összes parkoló tele volt útközben. Gosau fele kezdett világosodni, de köd volt a völgyben. Küönösen a Gosaulacke fölött volt szép, mert itt már a Gosaukamm sziklacsúcsai kezdtek a napfelkelte rózsaszínjében fürdeni, míg lejjebb az erdők még árnyékban voltak. Nem tudtam, mit fogok tudni ebből a napból kihozni.

Egész az út végéig tudtam menni, és a Kurzparkzone-ba parkoltam. Meglepetésemre ez három órát jelentett, ennyi elég is lesz nekem! Majdnem a lagközelebbi parkolóhelyen álltam reggel hatkor, a Gosausee mellett!!! Meglepődve tapasztaltam, hogy volt, aki megelőzött: a magánterületről ijedten nézett rám két lány, aki már túl volt a reggeli fürdésen :) Én is onnan akartam vízre tenni a kajakot. Három kör volt, mire minden a helyére került. Utolsó percben fizettem, hogy a legtöbb időm maradjon evezni. Ekkor már érkeztek mászók is.

Enyhe hegyszél volt (kora reggel?), mikor vízre szálltam. Ez szerencsére elállt később. Elsőre természetesen a Klettersteigot céloztam: mire odaértem, épp bekötött két srác. Emlékszem, amikor mi másztuk Bluluval, akkor is nézett minket pár kajakos :) Akkor iszonyú meleg volt (mi nem mentünk ilyen korán), és nem lehetett lemenni a vízhez sehol. Végül egy mélyebb részen egymáshoz biztosítva, feváltva beledugtuk a tóba a kezünket. Milyen menő lenne, ha most hoztam volna a beülőt, kikötnék, és gyorsan megmásznám az utat! Még egyszerűbb is lenne, mint az aszfaltos úton idegyalogolni. Legalábbis sokkal stílusosabb :D De sajnos, ezt a lehetőséget elszalasztottam. Meg egyébként se lenne rá elég erőm :( De azért jó volt erre a rövid időre igazi sportembernek érezni magam a napfelkeltés evezéssel.

A Dachstein sajnos felhőben volt, és ahogy haladtam a tavon, egyre kevesebbet láttam belőle. Viszont a csipkés hegygerincet már sütötte a Nap, és a végére már engem is.

Végigmentem a parton, aztán kacsáztam kicsit a sziklatömbök között (utólag nézve -azt hiszem- ide már nem szabadott volna bejönni… Még ki is szálltam egy szép sisakvirágot lefotózni, és a kihagyott mászást bepótolni :) Meg begyűjtöttem pár szépen megkopott fát a terráriumomba. Egész a legvégén találkoztam először egy supossal. Azaz, nem! Még a Klettersteig szikla:fala felé igyekezve láttam egy úszót, aki még nálunk is hamarabb kelt :) Nem volt épp meleg hozzá… 8:15-kor volt egy hajnali felvonókör a komoly mászóknak, egyébként csak mostanában érkeztek.

A szabályos (nem privat) part nagyon meredek volt, vagy épp túl messze esett a kocsitól. Így bíztam benne, hogy még mindig nyitás előtt vagyunk, így nem fogok senkit zavarni. Keményen meleg kezdett lenni, és érkezett a tömeg is. Utolsó körben merültem egyet a vízben, aztán menekülőre fogtam. Egy japán turistacsoporttal meggyűlt a bajom a mosdó felé :( Egyáltalán, ez az utazás alatt jópár közlekedési probléma adódott. Többször elég szűken tudtam elmenni úgy, hogy az én oldalamon szakadék volt, pedig általában jól érzem az autót :( Egyszer még ki is üvöltött rám a szembejövő, de határozottan nem németül :D Mindenütt rengetegen voltak, sokszor türelmetlenül, és a helyi szokásokat nem ismerve/tartva közlekedtek. A parkolóhelyemre ekkor már többen is pályáztak, mert addigra már csak a harmadik és negyedik parkolókban akadt hely a felvonóhoz.

Még nem tudtam pontosan, hova indulok. De nem tartott sokáig a határozatlanság: a Gosaulacke ugyanis még most is ködben fürdött. Mindenki rohant a felvonóhoz, így csak egy fotóssal találkoztam. Pedig azt csak megállás után láttam meg, hogy milyen gyönyörű pihenőhely van az út túlfelén. Azonnal tudtam, hogy ide jöttem reggelizni :) Megterítettem az árnyékban: a mangós hummusz tökéletesen passzolt a spanyol érlelt sonkához :D

Éreztem a rövid éjszakát sajnos :( Azt terveztem, hogy lefekszem aludni valami patak mellett, de a meleg miatt ez nehezen volt megvalósítható. Továbbmentem Abtenau felé, és megcsodáltam a Tennengebirgét észak felől, ahonnan még sose láttam. Amikor előzőleg erre jártunk, akkor szakadt az eső. Az Einbergre és a Trattbergre is fizetős út visz fel, amit arra nem kockáztattam, hogy alvóhelyet keressek. Inkább becéloztam az egyik abtenaui vízesést, ami nem tűnt túl távolinak. Nem is lett volna az, ha nem tévedek el útközben. De akkor már szívesen megnéztem a felvonó tetejét is, ha már kocsival fel lehetett menni hozzá :) Sokan parkoltak egy erdei parkolóban, majd megnézem, hogy hova vezet onnan az út.

A vízeséshez (Dachserfall) egy napos parkoló volt legközelebb, így távolabb álltam meg az árnyékban. Nem volt világos, hogy a patak melyik oldalán kell elindulnom ahhoz, hogy a vízeséshez jussak… és ez útközben is változott. Így némi kerülővel jutottam fel. De lagalább találkoztam egy patakocskával, ahol végre kicsit bevizezhettem magam. A szokásos hegyi patakokhoz képest is nagyon hideg volt, pedig a melegben nagyon jól esett volna hűsölni. De egyszerűen nem bírtam benne tartani a kezem fél percnél tovább.

Aztán a köves patakmederben lett vége az útnak. Láttam egy kisebb vízesést, meg balra, a zsákutcában egy család pancsolt. Nem akartam őket zavarni (saját tapasztalat miatt :), ezért a jobboldali vízesést választottam. Csak a vízbe lépve lehetett megközelíteni ezt is. Itt még nagyon nevettem a másik családon, hogy mennyire próbálnak a köveken egyensúlyozn :) Aztán a vízesés alatt pihenve megértettem: ez a víz közvetlenül a Tennengebirge jégbarlangjaiból folyik ki az északi oldalon, ahol a sziklát se süti meg a Nap. A lábam előtt pár méterre zubogott ki a hegyből a patak, ezért volt ennyire hideg. Miután felszabadult a másik oldal, oda is benéztem. Itt már én is próbáltam minél kevesebbet tölteni a vízben, annyira csontighatolóan volt hideg. Az egyik sziklára fellépve sikerült elég nagyot esnem :( Elkopott a szuper Keen szandálom talpa, és vizesen csúszik. Ez a második esésem vele, újat kell vennem. Egyébként nagyon szeretem, hogy egy túracipőhöz hasonlóan bírja a terepet, és a patak se jelent benne akadályt. Szóval erre a kis szakaszra nem vittem se telefont, se hátizsákot, így fotóm nincs. Cserébe nem tört/ázott el a telefonom az esésnél :) Ezen az oldalon még meglepőbb módon ömlött a víz a sziklából. Azaz nem is, hisz egy nyugodt, kristálytiszta, kék vízű tó volt részben a barlangban. Csak pár méterrel arrébb, a sziklák közt, a szintkülönbség miatt derült ki, hogy ennek olyamatos utánpótlása van a hegyből, mert több vízesésre szakadva zubogott le a völgy felé.

Itt kényelmetlenül sziklás volt a terep, korábban pedig nagyon meleg lett volna lefeküdni. Viszont innen egy átkötőút vezetett a másik kinézett vízeséshez (Trinklfall). Úgy tűnt, nem is hosszabb az út erre, mert nem nagyon lehet közelebb parkolni. Egy kis szintkülönbség volt pluszban. Azt nem jelezték, hogy milyen keskeny és meredek út vezet oda, és szerintem a szintkülönbség is nagyobb volt a meredek terepen. Balra 20-30 méterre a Tennengebirge függőleges sziklafala, jobbra olyan meredek erdő, hogy az ösvény is csak a rendszeres karbantartás miatt volt lábszélességű. Szerencsére zúzott kővel volt felszórva, így ez nem csúszott, legalábbis szárazon. De megállni nem tudtam, mert nem volt annyi hely, ahova le lehetett volna ülni… Az erőm végén jártam :( Később már hallani lehetett a vízesés moraját, és egy padot is rögzítettek a lejtőre, hogy pihenhessek. Ilyen fáradtan nem mentem el a barlangig, és a vízeséshez épített kilátóplatformot se kerestem meg. Még a sziklára se másztam föl megnézni :(

Most a szokásosnál is fáradtabban értem le, és a meredekebb részről leérve megint őrjítően meleg volt :( A házaknál le lehetett jutni a patakhoz, de nem volt eléggé elhagyatott a fürdéshez. Meg nem is melegedett eleget a víz, még bokáig se bírtam benne megállni, amíg lemosakszom. Közben a napon olyan meleg volt, hogy ezzel egyidőben ájuldoztam :( Azért bevizeztem a hajam, hogy eljussak a kocsihoz. Mivel másik irányból érkeztem, különösen megérte, hogy az árnyékba parkoltam.

Itt nagyon meleg volt, nem maradhattam. Térképészkedtem egy patakpartot és egy vízesést. A patakpart ismét túlzottan városias volt, de a vízesés jónak tűnt. Nem voltam egyedül, jópár család töltötte itt a napot: grilleztek, pancsoltak, napoztak. A vízesés fölötti részen lazán folydogáló patak a köves mederben, semmi extra. Aztán három nagy szikla után kezdődik a dráma! Ilyet eddig csak youtube-on láttam: az egyik oldalon nyugodtan pancsolsz a patakban, talán bő térdig ér a víz. Aztán az egyik szikla után jön egy 30m-es drop. Nem is értettem az anyukákat, akik nyugodtan napoztak, amíg a csemetéjük pancsolt. Csak pár méterrel kell arrébbmenni, és már a vízesésben (aztán az alján) találja magát az ember. Persze, kiültem a sziklákra csodálni a szurdokot. Tovább folytatódott, hatalmas sziklák között zuhogott a víz. Lejjebb láttam pár embert, irigykedve néztem, hogy hogyan kerülhettek oda. De erre most nem volt erőm. Lehűtöttem magam a patakban. Ez se volt éppen meleg, de a gátak mögötti sekély víz bírható volt pár percig. Aztán a nagy sziklákon száradtam és szárítottam a törölközőmet.

Kb. 25 m-rel voltam lejjebb a kocsinál, elég nehezemre esett visszamászni. Az országút mellett láttam egy árnyékos pihenőt, azt céloztam be. Visszanézve jobban jártam volna, ha a vízesés parkolójában maradok reggelig :( Az országútnak komoly forgalma volt még éjszaka is. De nem maradt erőm mást keresni, lefeküdtem és elaludtam. Este se bírtam továbbmenni.

3.nap, szombat

A hosszú éjszaka ellenére se ébredtem túl fényesen. Előző nap találtam térképen a Bluntautalat, érdemesnek tűnt megnézni. Az elején van parkoló, és úgy tűnt, hogy nem lehet beljebb menni. Élőben is ki volt táblázva, hogy a parkolótól csak 800 m van tovább. Be is mentem addig, ott egy gyönyörű patakparti parkot találtam, egy útelágazással, ahol tényleg nem mentem volna tovább. Ezért végül leparkoltam a távoli parkolóban, és kifizettem a teljes napot, mert más opció nem volt. Összepakoltam, és elindultam, hogy legalább a tavat megnézem. A parkolóban csak egy autó volt rajtam kívül, és a tó fele se volt nagy forgalom. Az erdei út nem volt hosszú, és nem is emelkedett. A tó pedig tényleg gyönyörű kék volt! Az elsőben hatalmas halak úszkáltak, itt tilos volt horgászni. Amikor már a fürdőruhán gondolkodtam -bár elég hűvös volt hozzá így reggel-, akkor a második tónál megláttam egy fürdeni tilos táblát is. Próbáltam úgy értelmezni, hogy az egyikben horgászni, a másikban meg fürdeni tilos :) Azért egy eldugottabb részt kerestem inkább. Most már kezdtek szállingózni az emberek. De mikor térdig belementem, már nem nagyon volt kedvem átöltözni, annyira hideg volt a víz. Én meg nem éreztem ennyire jól magamat. Inkább lefeküdtem pihenni. A tervezett vízesés még közel 3 km-re volt, de legalább közel vízszintben. Csak az út legvége emelkedett meredeken. Gondoltam, megnézem, hátha messzebbről is látni lehet a vízesést. Már a pihenés alatt is gyanús volt, hogy mintha autók járnának fölöttem. Több, mint amennyi egy erdei ösvényen szokott. Hát, valóban, a bicikliútként jelölt úton elég sokan jöttek be autóval, és a hütténél jópáran parkoltak. Én oda már elég elcsigázottan értem :( De legalább bízhattam abban, hogy ha baj lenne, akkor innen valaki le tud vinni. A patakban összevizeztem magam, és továbbmentem. Számoltam a lépéseket, és zenét hallgattam közben. Ez nálam a vég, amikor már csak az a cél, hogy valahogy továbbjussak. Kicsit lelkesített a gyönyörű táj, ahogy látványosan haladtam befelé a szűk völgyben. Egy útjelzőtábla szerint a Watzmann irányába mentem :) Egyre közelebb kerültek a hatalmas sziklafalak. A végén le kellett kanyarodni a bicikliútról, aztán a patakparton elvesztettem az irányt. Nagyon melegem volt, pancsolni akartam, és végre pihenni. Így addig keresgéltem az ösvényt, míg eltévedtem arra a pontra, amit lefele terveztem útbaejteni. Én egy híd miatt céloztam, ahol végre a nagyobb patak mellé is lejuthatok. Ehhez képest egy forrást is találtam, amit a térkép név nélkül, csak forrásként jelzett. Ehhez képest úgy nézett ki, hogy ezt választottam úticélnak :) Ismét a semmiből, egy hatalmas (többszáz méteres) sziklafal alól egy komplett hegyi patak bukkant elő. Próbátam fölé mászni, de feljebb semmi. Gyakorlatilag a lábam alól folyt ki a víz, meg a sziklafal alól, ahol egy gyönyörű apró tavat formált. És ez az egész csak az enyém volt! Nem jelölték se az útjelző táblák, se a térkép, hogy itt valami érdekes dolog lehet. Lepakoltam, vízicipőt vettel és hűsöltem az árnyékban. A víz sajna ismét túl hideg volt ahhoz, hogy sokat pancsoljak benne. De az ivóvizem fogytán volt, ezért utántöltöttem a tóból :)

Alaposan áttanulmányoztam a térképet, és az agyam is magához tért a pihenéstől, így rájöttem, hogy merre kellett volna mennem. Viszont az emelkedő nagyobb része még hátra volt. Visszamentem a hídig, ott vétettem el előzőleg az irányt. Innen viszont egy meredek, csúszós ösvény vezetett felfele, amin épp lefele szerencsétlenkedett egy elég kövér pasi. Arra panaszkodott, hogy nem a megfelelő cipőben jött. Valóban, egy flip-flop volt rajta. Csodálom, hogy addig eljutott. A cipőmmel ugyan nem volt baj, de az erőm elfogyott, visszafordultam. Ha tudtam volna, hogy 2.5 km-t spórolhatok kocsival, akkor talán épp kitartott volna. Nagyon nehezen ballagtam vissza a hüttéhez. Épp senki nem indult vissza, akit lestoppolhattam volna, így baktattam tovább a bicikliúton. Már a forrásnál gyanúsan néztem a hegytetőn süllyedő felhőalapot. Mostanra már a korábbi magas sziklafalak felénél kúszott lefele, bár még sütött a Nap. A tó érintésével terveztem lemenni. Mostanra itt minden pad foglalt volt, sokan voltak mindenütt. Leültem az árnyékba, és belógattam a lábam a tóba. A maradék csokival próbáltam valami erőt gyűjteni a továbbjutáshoz. Nem jött egyszerűen :( Aztán elkezdett sötétedni és már dörgött is, indulni kellett. Félúton a házak felé lehűtöttem magam egy szokásos vízcsorgós vályúnál. Mikor egy másik nőt láttam könyékig belemerülni, akkor értettem meg, hogy mit jelent a bejáratnál jelzett Armbad (10 min) útjelzés. Nem tudtam, hogy ennek ekkora tudománya van! Tíz perc gyaloglás után kell könyékig a hideg vízbe tenni a karunkat, aztán még tíz (vagy húsz?) perc múlva, a tóba a lábunkat. Ehhez egy oldalnyi szöveg volt írva a keringésről… Mintha magamtól nem jutna eszembe, hogy beletegyam a karom, ha melegem van xD Lefele megnéztem, és valóban, az egyik úton továbbmehettem volna kocsival :( Innen különösen nehéz volt kijutni a házak között az aszfaltos úton :( A zivatar elkerült, így a napon álló, forró kocsihoz érkeztem.

Az idefele kinézett gyógyszertárak mind bezártak délre, viszont a marcipángyár ötig nyitva volt. Már csak oda kellett jutnom. Egy Aldiban szereztem még pár apróságot, bár üvegvisszaváltani nem sikerült. Irány az autópálya, nach Deutschland! (A pihenőben se pisilni, se a szemetet kidobni nem sikerült… :( )

A salzburgi lehajtóhoz gyanúsan kezdett állni a sor. A lámpánál úgy tűnt, hogy csak a másik irányba gáz. De ahogy lefordultam, és már csak pár perc lett volna hátra, mindenkit megállítottak. Meglepődtem, amikor magyarul szólt hozzám az egyik forgalomirányító. Nem volt túl ismerős a környéken, és a gyári marcipánbolt helyett az outletet ajánlotta :( A Weitseeről fogalma se volt, hogy merre van, végül az egyszerűség kedvéért azt mondta, hogy ha Németországban, akkor álljak be a sorba a másik irányba. Ennek következtében egy jó nagy kerülővel tudtam csak megfordulni, és ennyivel is rosszabb helyre kerültem a sorban, mintha az autópályáról rögtön a másik irányba fordultam volna. Már ott is volt előjelző tábla, hogy “nehezített” az átjutás arra, amerre én akartam volna menni, de azt nem mondták, hogy le is van zárva!

Nemhogy lépésben, de többet állva, mint haladva csordogáltunk. Végül úgy tűnt, hogy semmi különösebb oka nincs a várakozásnak, mert egy lámpa után szerencsére gyorsult a menet. Egyszerűen ekkora volt a forgalom péntek délután Németország felé. Így végül teljesen hihetetlen módon elértem a csokiboltot. A sok eredeti Mozartkugel közül ez volt az egyik. A Lindt gyárra hasonló, de kisebb hely volt. Itt se tűnt kifejezetten olcsónak, bár pár, lejárófélben levő csoki elég akciós volt. Viszont meg lehetett kóstolni a meggyes Mozart-golyót. Jelentem, nem jó. Volt még narancsos és mazsolás is, ezekkel nem is kísérleteztem. Pisztáciásat kerestem. Végül négy tábla pisztáciás-marcipános-trüffeles csokit vettem, ami ugyanannyiba került, mint nyolc hasonló golyó :)

Vége a megpróbáltatásoknak, innen szabad az út! Nem is mertem elhinni, hogy alig fél óra múlva a Weitseenél lehetek! A Thunsee mellett vitt az út, itt rengetegen voltak, meg se próbáltam leparkolni. A kellemes szerpentinen hulla fáradt voltam, nem is haragudtam nagyon az előttem lassan haladó Suzukira. Az út végefelé a navi valahogy biciklis módba váltott, így kicsit nehezítette a dolgomat, de megtaláltam! A parkoló tele volt, a strandon is rengetegen voltak. Szerencsére már sokan hazafele indultak, és az út túlfelén már a hegy árnyékában volt a távolabbi parkoló. Lementem a tóhoz csobbanni egyet. Bár olyan fáradt voltam, hogy féltem, hogy elmerülök :(

Megpróbáltam még a tó túlfelére vezető ösvényt megtalálni. Ez a másik parkolóból indult, de csak biciklivel volt járható. Talán erre próbált célozni a Maps :) Ez a parkoló sokkal kellemesebb, fás-árnyékos volt, de fizető, és tiltották az éjszakai kempingezést. Viszont az előbbi helyen nem :) Amire visszaértem, már alig voltak. Megpróbáltam átállni egy olyan helyre, ami talán reggel árnyékos lesz. Most jött a vihar, így nehéz volt megtippelni… Aztán elment a netem :( Már megint gond van a roaminggal. Több kört mentem, mire egy radarképet le tudtam tölteni. Végül tőlem északra és délre is elhúzott egy-egy zivatar, dörgött-villámlott rendesen, de nálam pont nem esett. Nekem viszont megfájdult a fejem megint, valószínűleg a dugóban araszolás tett be a kánikulában :( Sok-sok gyógyszerrel telt az éjszakám.

4.nap, vasárnap

Reggel is gyanúsan ébredtem. Számításaim szerint már kiment a gyógyszer hatása, ezért megpróbáltam arrébbgurulni a másk parkolóba, de nehezen ment. Legalább ott volt net, így bízhattam abban, hogy lesz egy kis szünet az esőben. Visszaálltam a tóhoz közelebb, és összepakoltam a cuccaimat. Most jöttem rá, hogy az esőkalap pont ilyen időre való: nem tudtam, hogy a napon fogok megsülni vagy az esőben ázni visszafele :)

Nekiindultam a tó túlfelére. A tájékoztató tábla szerint ebben a tóban szigorúan tilos a három kijelölt strandon kívül fürdeni, plusz supozni, csónakázni sehol se, de még felfújható matracot se szabad bevinni. Az általam keresett fkk strandról szó se esett. Mindegy, reggel van, sehol senki, a tó túlfelén meg különösen nincsenek sokan, én megyek így is. A tervezettnél jóval messzebb megtaláltam a kijelölt strandot, itt már nem lesz baj. Egyedül voltam, nekivetkőztem. Bár a holmimat szokásból az árnyékba tettem le, egyáltalán nem volt meleg. Kicsit álldogálltam a napon, persze, hogy ekkor jöttek még ketten. Kissé zavart, hogy nem tudtam, jó helyen vagyok-e. Aztán egy magányos férfi jött, aki megpróbált a fák között eldugott helyet találni magának. Azt hittem, hogy az én meztelenségem miatt jött zavarba. De később mindannyian csupaszon fürödtünk :) Beúsztam a tó közepébe, és lebegtem :) A víz melegebb volt, mint a levegő. A felhők játszottak, nem lehetett tudni, hogy kisüt-e vagy esni fog… Nem voltam túl jól már idefele se, és életemben először komolyan hallucináltam az éjszaka bevett gyógyszertől :( Nem tudtam, hogy vajon az is a gyógyszer mellékhatása-e, hogy nem félek a tó közepén :) De azt hiszem, egyébként is elég jellemző rám, hogy a vízben otthon érzem magam :D

Miután kihűltem és elfáradtam, ismét kicsit melegedni próbáltam a napon. De a halak nem hagytak: ahol az előbb még én álltam a vízben, ott most a pisztrángok pancsoltak :) Vissza kellett mennem hozzájuk :) Többször előfordult, hogy a part felől kerültek ki, pedig alig pár méterre voltam én is csak a vízben. Mindannyian meztelenül fürödtünk :D (Remélem, nem haragudtak meg a szandálom miatt :)

A tó túlfelén a strandon még éppcsak kezdtek gyűlni az emberek, amikor én már visszafele mentem. Eddig elég jól sikerült a nap! Lássuk tovább is :)

A kocsiból megnéztem a tó másik végét, az igazán vadregényes volt. De sajnos ott nem szabadott bemenni, meg kajakozni se. Úszva meg nem bírtam volna idáig :( Bő fél óra volt az út a Kaiserbachtalig. Közben átmentem Kössenen, és megálltam szokásból egy útravaló kávéra a Hoferben. A kedvemért nyitva volt vasárnap is :) A waze kicsit eltévedt a parkolóban, és nem tudta megmondani, hogy merre forduljak. Elindultam érzésből irányra, és folytatta is, hogy még 4 km erre. A felét le is vezettem, mire megláttam, hogy ott lehet majd megfordulni :( Erre csak lakóházak voltak, az én utam a felvonó felé indult volna. Azt hiszem, korábban nem erről jöttünk, hanem egy nagyobb utat választottunk.

A Kaiserbachtal bejáratánál hatalmas parkoló volt, és jópár tábla arról, hogy hogyan lehet fizetni. Az online megoldás ugyan elfogadta, hogy az én rendszámom a felsoroltakon kívüli országbeli, de a formátuma valahogy nem tetszett neki. Felajánlotta, hogy majd város alapján beazonosítja. Nem is tudtam, hogy Európa városaiban ennyi Budapest(er)strasse van :) De fizetni nem tudtam. Végül offline módon, a fizetőkapuban olvastam el, hogy az útdíj mindössze 6 Euró, és az ott ülő néninél, készpénzben kifizettem. Szerintem a parkolást se nagyon úsztam volna meg olcsóbban.

A térképen kinézett útelágazás sajnos csak erdészeti út volt, én csak a szálloda parkolójába mehettem. Itt viszont az alsó, távolabbi parkoló kellemesen árnyékos volt. Gyanús volt a sarokban parkoló tetősátras Transporter, meg a mellettem álló kombi Skoda is. Egy hűtőtáska volt a kocsi mögé téve egy nagy zsák szeméttel együtt. Mikor kiszállva elsétálta mögötte, láttam, hogy ugyanúgy meg van ágyazva a csomagtartóban, mint nálam :D Kicsit több hely volt, de hát pont azok a holmik voltak kívül :) Meg talán a hátizsákot is magukkal vitték :)

Vészesen közeledett az eső, esett a felhőalap. Csak a szállodáig sétáltam fel fotózni. Pár elővigyázatosabb mászó már lefele jött, de még volt olyan is, aki fölfele indult. A szállodában megpróbáltam megkérdezni a wifi-jelszót, mert elég gyér volt a mobilnet. Annak ellenére, hogy láttam a wifit, a felszolgálólány letagadta :( Szóval friss radar helyett inkább a felhőket néztem. Aztán elkezdett dörögni, majd esni. Egyre több mászó pakolt a kocsiban, és fogytak az autók a parkolóból. Én lefeküdtem, amikor rendesen rákezdett, és aludtam megint.

Hat óra körül ébredtem, egy csendesebb időszakban. Most időben becsuktam a tetőablakot, így nem ázott be :) Talán az is használt, hogy még indulás előtt kibontottam a szélvédő előtti vízelvezetőt, és kitakarítottam. Térképészkedtem kicsit, hogy mit csináljak. Pinzgauban esett, én meg meg akartam várni, hogy kilátás is legyen. De addigra meg este lesz… Végül még ettem és nézelődtem kicsit, utána indultam csak.

St. Johann im Tirol: a hangsúly a Tirolon van. Sankt Johann im Pinzgau-hoz hasonlóan itt is vásárolni lehet, de azt tiroli módon. Hihetetlen méretű bevásárlóközpontok között haladtam. Minden létező üzletet láttam, volt fél Duna Plaza-nyi Intersport, meg meglepően pici Obi is, amiről utóbb kiderült, hogy csak a kertosztály :) Aztán jött Kitzbühel. Komplett falunyi cipőbolttal, vagy épp fürdőszoba-felszereléssel. Az iránymba eső útjelzőtáblákon Mittersill csak néha szerepelt, inkább Lienz felé mutattak. Most értettem meg, hogy évekkel ezelőtt miért mondta a szállásadó néni, hogy Pinzgau szegény hely. Ha Kitzbühelből Lienzbe megyünk, akkor csak kb. 25 km-t kell Pinzgaun (Salzburger Land-on) keresztülmenni. Így az is érthető, hogy Mittersill miért lóg ki (felfele) a völgy települései közül.

Szóval üzletek és szállodák között vezetett az utam. Paß Thurn-nál megálltam megcsodálni a kilátást, ekkor épp csendesedett az eső. Meglepődtem a hatalmas, függönytelen ablakokon, aztán rájöttem, hogy ezek valószínűleg a szálloda drágább szobái lehetnek. Pedig ez már Salzburg volt, de biztos voltam benne, hogy nem itt fogok éjszakai szálláshelyet keresni. Pedig fáradt voltam, és nem volt egyszerű a szakadó esőben vezetni. Bár ilyen szerpentint még életemben nem láttam: az emelkedőn kétsávos, széles út, de a 180 fokos kanyarokban mindig egysávosra szűkült. Mint a horvát autópálya-kanyar, csak itt több is van belőle. Lefele kényelmesen 90-nel lehetett menni rajta gáz nélkül. Mittersillen egy felüljáró vitt át, ahol 70 volt zajcsökkentés céljából. Innen kicsit szűkebb út vezetett tovább, amin (már sötétben) a szakadó esőben a “Vorsicht! Alpenstrasse” felirat figyelmeztetett, hogy ne aludjak el.

Szerencsére innen gyorsan megtaláltam a kinézett vízeséshez vezető utat. Itt ugyan nagyon szigorúan nem szabadott éjszakára megállni, de a közeli klamm parkolója jónak tűnt. Ennek ellenére még felnéztem a Hintersee parkolójába. Itt hatalmas szemetest és világított mosdót találtam. Páran éjszakáztak is lakóautóval. Mint később megtaláltam, valóban szabad itt aludni, ki volt táblázva, hogy hol kell bejelentkezni a helyekre neten. Én csak megjegyeztem a parkolót (egyébként 9 órától volt fizetős), és visszamentem a klammhoz. Rajtam kívül két autó parkolt itt. Megpróbáltam vízszintbe igazítani az autót, de az csak később tűnt fel, hogy a Felbertauerntunnel országútjáról minden érkező autó átvilágít rajtam :( Vasárnap este volt, elég nagy forgalom volt hazafele a hosszú hétvége után. Ennek megfelelően elég zaklatott éjszaka következett…

5.nap, hétfő

Reggel felmentem a mosdóhoz, és még terveztem megnézni a Hinterseet is, amíg nem kell fizetni. Később a Schönwendklammot akartam bejárni.

A felfeleúton hirtelen nagyon ismerősnek tűnt a hely, pedig nem emlékeztem rá, hogy jártam volna erre. De igen, mégis! A teheneket felismertem :) Amikor először nyaraltunk erre, úgy emlékszem, még csak Zolival, akkor jöttünk ide. Papír térkép alapján néztük, hogy ebbe a völgybe be lehet jönni kocsival. Papíron van fotó, amin Zoli bújócskázik egy kőtömb mögött. Talán akkor is fizető volt a parkoló, de biztos nem volt így kiépítve. Akkor még nem tudtuk, hogy mit jelent a klamm, ezért az alsó utat nem néztük meg. Különösen, hogy ehhez át kellett mászni a kerítésen (mint sok más helyen is a tehenek miatt), és akkor még nem tudtuk, hogy ez normális. Itt az idő, hogy bepótoljam!

A hóalagutakra is emlékszem. Ki volt írva, hogy életveszélyes bemászni, és én nem is mertem. Azóta is bántam :) Szóval megláttam két ilyen hóalagutat még a vízesés előtt, és újraterveztem a napot. Úgy rémlik, hogy régebben lejjebb is volt egy, egészen a patakparton. Talán Apa le is fotózta belülről. Nekem meg a bakancslistámon maradt. Szóval először ezt fogom csinálni!

Így végül kifizettem a napidíjat a parkolóban (itt se volt más lehetőség), az enyém volt az első parkolóhely :) és elindultam felpakolva. A tavat sokkal hamarabb elértem, mint gondoltam. Gyönyörű fotót készítettem a reggeli nyugiban. Kifejezetten hűvös volt az árnyékban. Továbbmentve ismerős volt az út: a hütte, a sziklás patakmeder, a vízesés. Arra is emlékeztem, hogy kb. meddig jutottunk fel. Akkor tornacipőben jöttem, és még napszemüvegem se volt. Most is idáig mentem. Itt fordultam le az útról a hókupacok felé. Persze, most is elmértem a méretüket. Az alja nem is látszódott az útról, és az alagút is jóval magasabb volt, mint képzeltem. Pedig emlékeztem, hogy magasabb mint egy ember, de így is benéztem. Szóval sokkal messzebb volt, és nagyobb szintkülönbséget kellett legyőzni hozzá, mint korábban gondoltam. Még az utolsó (tíz-) métereken is nehezen leküzdhető akadályba ütköztem: le kellett jutnom a hóolvadék-patak medrébe. Ehhez a legalacsonyabb részen is legalább öt méter magas sóderes-köves falon kellett lejutnom, ami omlott, ha ráléptem. És leszánkázni se lehetett rajta, mert a meder nagyon meredek volt, hatalmas kövekkel. Ha nem tudok megállni az alján, az tuti lábtörés. Szerintem még egy egészséges csontozatú embernek is problémát jelentett volna. Végül persze nadrágféken mentem le, száríthattam is a ruhámat utána. De erre nem jutott sok időm, mert nagyon vonzott a barlang. Csak odamegyek, megérintem, és visszajövök pihenni.

Persze… vissza se tudtam volna menni, annyira meredek volt :( A hóalagútban meg esett az eső :) Azaz a hóolvadék, pedig még csak tíz óra körül lehetett. Itt jöttem rá az esőkalap igazi hasznára: eddig védett a naptól, most pedig kicsit eltartotta a nyakamba zuhogó, 0 fokos, kövér vízcseppeket :)

A csöpögő víz miatt legalább nem lehetett megkülönbözetni a ruhámat átáztató izzadtságcseppektől… ugyanis komolyan halálfélelmem volt. Nem a beszakadó alagút miatt, hanem a csúszós-kőgörgeteges, elképesztően meredek terep miatt. Ösvény nem volt, eddig is csak kecskék és birkák nyomaival találkoztam. Ha itt lecsúszok, akkor senki nem fogja tudni, hogy egyáltalán keresnie kell, és nem is lehet idelátni az útról. Gyorsan feladtam, hogy az alagút tetejét is megnézem, mert hágóvas nélkül reménytelen lett volna. Kimásztam oldalt, innen már csak 40-50 m-t kellett a meredek sóderkupacon felkapaszkodnom, hogy a biztonságos füves részre kiérjek. Nem volt egyszerű… Nem mertem megállni pihenni, mert folyamatosan csúsztam lefelé. Egy-egy nagyobb követ stabilabbnak gondoltam, de arra jutottam, hogy csak nehezebb megállítani, ha megmozdul. Minden a völgy fele indult, ha hozzáértem. Meg persze folyt a víz a kavicsok között, így letérdelni-leülni se volt kellemes.

Valahogy elmásztam az első fűcsomóig, ahol végre meg tudtam kapaszkodni. Még innen is volt egy nehezebb szakasz, mire végre tényleg a mezőn ültem. Fentről nézve is úgy éreztem, hogy mindjárt leérek a patakhoz, de nem. Elég térdgyilkos lejtő következett… Irigyeltem a kecskéket :)

Lefele haladva sűrűsödtek az emberek, a tónál már tömeg volt. Próbáltam volna lemosakodni (fürdeni túl hideg volt), de elborzasztott a szemét a vízparton :( Majd a kocsinál…

Vicces közjáték: egy biciklis párt hallottam magyarul beszélni. A nő biztatta a férjét, hogy próbálja meg, kérdezze meg valakitől. A férfi értetlenkedett. Megszóltottam őket, hogy mire lenne szükségük. Papírzsepire. A nő biciklijéről leesett a lánc, és a férfi keze tiszta olaj lett, mire visszatette. Adtam egy marék zsepit, és felajánlottam, hogy a kocsiban levő alkoholos kézfertőtlenítő talán oldja az olajat. Meg talál szappant a mosdóban :) Én meg elmentem fürdeni Neukirchenbe.

Nem volt egyszerű leparkolni, mert rengetegen voltak. A tó közelében pedig megépült a lakópark, és a kertkapun kamerával riogattak, hogy nehogy arra menjek át. A focipálya is körbe volt kerítve. Szóval gyalogolhattam a tűző napon, pedig utólag meglátva lett volna pár hely a tó közelében is. Itt is sokan voltak, ezért nem volt olyan szép tiszta a víz :( De szokásosan hideg volt :) És a tó közepéről látszódtak a sulzbachtali vízesések meg a Wildkogel felvonója is. Nem maradtam sokáig, csak amíg kellően lehűltem.

Azt hittem, hogy a Gerloß Pass fizetős, de nem. Hanem a Krimmlbe vezető út :) Tudhattam volna! Emiatt nem voltam egyedül a königsleiteni úton. Nem emlékeztem rá, pedig elég valószínű, hogy korábban is erre jöttünk. De akkor rossz idő volt, így a gyönyörű kilátást biztos nem láttuk. Egyszer kéne evezni ezen a Stausee-n is!

De én már megint rettenetesen fáradt voltam, inkább alvóhelyet kéne néznem. Az Obersulzbachtal bejáratánál tábla hirdette a szuper parkolási rendszert. Csak kihajtásnál kell fizetni, és sorompó sincs. De rögzítik a rendszámot. Online is lehet fizetni, a korábban nekem nem működő weblapon, viszont az automatát nem találtam meg. A patak (folyó) túlfelén mentem föl, mert emlékeim szerint ott magasabbra lehetett jutni. Már hazafele mentek az emberek, de azért a parkolóban is voltak még jópáran. És többen is a fizetési módot tanulmányozták :) Megtudtam, hogy a lenti Gasthofnál fogom megtalálni az automatát. Pár percre volt egy híd, oda lementem nézelődni. Hatalmas víztömeg zubogott a völgy felé! Furcsák voltak a vörös kövek, de valahogy kicsit ismerősek. Az egyik elázós túránk helyszínét is felismertem. Meg akartam nézni a másik parkolót is, mert emlékeim szerint ott sokat játszottunk a patakparton. A gömbölyűre csiszolt gránitköveim is onnan voltak. Ebből ugyan jópár Kertesen maradt, de még így is van belőle a fürdőszobámban :)

Lefele meglett az automata, de nem lehetett előre kifizetni az éjszakát. Ennek viszont az lett másnapra az eredménye, hogy három behajtásért kellett fizetnem :( Erről nem volt szó a sok tábla egyikén se…

Tehát felmentem a Blausee parkolójába. Felgyaloglás közben megértettem a térképen látott furcsaságot: nem híd volt a folyón, hanem gát, ezért nem lehetett rajta gyalog átjönni. Viszont a régi szigetes patakpart helyett most hatalmas vízierőmű volt. A tetején állva a szokásos átlátszó aljú kilátó még nekem is ijesztő volt, olyan erővel dübörgött alattam az ár. Emiatt nem nagyon lehetett lemenni a patakhoz köveket gyűjteni. Cserébe nagyon reklámozták, hogy a Blausee milyen öko-barát hely lett. Asztalokkal, tűzrakóhellyel. Szerencsére már majdnem mindenki hazament, így nyugi volt. Körbesétáltam a tavat, aztán visszamentem a kocsihoz, és ismét átparkoltam a magasabb parkolóba aludni.

6.nap, kedd

Nagyon hideg éjszakám volt! Már tízkor fáztam, de szerencsére később nem hűlt tovább, mert leállt a hegyszél. Hajnalban érkeztek már hegymászók, de egyébként nyugiban alhattam. Egész sokáig sikerült, mert a szűk völgyben későn kel a Nap :) Így még fél tízkor is tudtam napfelkeltét fotózni a patakpartról :D Elbúcsúztam és elindultam hazafelé.

Persze még megálltam útközben. Először a Schösswendklamm aljánál. Mivel későn érkeztem, már elfogytak a kijelölt parkolóhelyek, és nekem csak a beszálláshoz közelebbi, árnyékos hely jutott :D Bementem a kerítésen, aztán átvágva a mezőn elértem a patakot. A szokásosnál is tovább csodáltam a vízesés-vájta sziklákat! Aztán keresgéltem kicsit az utat, mert sajnos eltávolodott a pataktól. De legalább árnyékban ment. Itt nem volt semmi érdekes, csak gyalogoltam felfele. Nehezen bírtam. Kinéztem térképen, hogy nemsokára egy Alm mellett megy el az út, én ott fogok visszafordulni. Ehhez csak a trágyadombot kellett megkerülni egy mocsáron keresztül :) Nem is számítottak arra, hogy innen érkeznék, mert erre nem is volt kerítés. Szóval átgyalogoltam valakinek a kertjén az istálló mellett.

Az út túloldalán egy picike kápolna volt, megnéztem. Kellemeseh hűvös volt :) Biblia helyett az oltáron egy hatalmas emlékköny volt, az elhunyt helyiek fotóival. Némelyikhez kézzel írott emlékek is voltak. Az egész képolnában összesen 16 embernek volt hely, és a papnak is szűken :) Ennek ellenére teljes keresztút volt a falon. Nagyon hangulatos lehet viharban :)

Innen visszagyalogoltam a napon, de szerencsére most nem volt nagyon meleg. Mennyire kóros, ha már a tehenekhez beszélek? Talán ideje lenne visszatérnem a civilizációba… Még felmentem a fenti parkolóba, útközben a klammban látott emberek gyalogoltak. Nem értettem, miért az aszfalton mennek felfelé. Talán nem maradtam le én se sokról. Innen viszont tényleg hazafele mentem már, bár igen szép volt a kilátás :) Ugyan a Bischofsmütze felé innen nem lehet látni, de a Planai meg a Grimming megvolt. A végén még Niederöblarn repterét is meglátogattam, mert a Sölkpass fele terelés volt. Kicsit aggódtam, hogy le lesz zárva, mert tényleg volt pár útépítés. De végül megérkeztem a szokásos (azaz most tényleg a legfelső) kanyaromba. Csak egy mellémparkoló telefonáló arab pasi ijesztgetett, de néhány szelfi után továbbment. Én meg kicsit néztem a tájat, aztán lefeküdtem.

7.nap, szerda

Augusztus 20. Ausztriában nyitva volt minden, így hazafele még vásároltam. A navi többször is beszivatott. 1. waze: megálltam jobbra tankolni, ő meg ezután továbbküldött az országúton még 3. 5km-t, megfordulni! Ahova mentem volna, az az út túlfelén volt :( 2. maps: nem sikerült az útvonal mellé sorbarendezni a két megállót, így szerinte duplán kellett volna utaznom. Így végül a Lidlben nem váltottam vissza az üvegeket…

A magyar oldalon meglepően simán hazajutottam. Nemcsak az M85-ön, hanem az M1-en is. Még az útépítésnél se volt dugó. Megúsztam!

Időközben itthon kikeltek a szörnyikéim, és az anyjuk potrohán csücsülve vártak :) Én meg próbáltam nekik összefogdosni a konyhában a muslincákat :D Épp tegnap vedlettek, és kezdtek önálló életet. Nem tudom, hány marad, de most nagyon cukik. Az mondanom se kell, hogy ismét hiába rohantam haza, az onkoteam nem válaszolt a kérdésünkre, így teljesen feleslegesen álltam öt órát sorba, továbbra se tudom, hogy mi lesz velem. Majd a két héttel későbbi kontrollon is négy óra fölött vártam, és ismét értelmetlenül… A sote-ra még régebb óta húzódik, de nem hívnak, és a telefont se veszik fel. De legalább én nyaraltam közben :)

Miután hazaértem, a Lidlben akciós volt a sup :)

A fotókat még hozom később :)