Milyen címet adjak ennek, hogy ne spoilerezzek?

A terv az volt, hogy végre egyszer kint legyek a Sonnwendfesten. Hát, ez megint nem jött össze, mert csak egy nappal később tudtam elindulni.

A múlkorin felbuzdulva eleve kintalvósra terveztem. Azt nem tudtam, hogy mennyire lesz hideg a főgerincen :) Nézegettem a mérőállomásokat, és ritkán ment 10 fok alá. Most ment a Red Bull X-Alps éppen, azon volt jégeső és hó is. Annyira azért nem megyek magasra, és legfeljebb lejjebb gurulok. A rendőrnek meg majdcsak kimagyarázom valahogy, hogy erdőhatár felett fáztam :) Szerencsére erre nem volt szükség. De jópár dologban nem a terveknek megfelelően alakult ez az utazás.

1.nap, vasárnap

Ezúttal sikerült korán felkelni és elindulni. Aztán az Astoriánál esett le, hogy vasárnap van, azért nincs nagy forgalom :) Akár egy órával később is indulhattam volna. Így még nem lesz nyitva a csokibolt, amire odaérek. Eredetileg ezért nem akartam vasárnap indulni, de a Google azt állította, hogy akkor is nyitva lesznek.

Sopron előtt játszótereztem kicsit. Aztán a határ után egy bevásárlóközpontos körforgalomnál az utolsó pillanatban megálltam. Flohmarkt volt :) Gyerekruhák, ócskaságok, használt legók… Több magyar volt, mint osztrák. Vettem gyorsan egy övet 1 Euróért, mert már útközben gyanús volt, hogy a nadrágom lecsúszik rólam… Rég volt már rajtam :) Egy 15 Eurós kukta volt még a szerzeményem. A néni feltéten szükségét látta, hogy becsomagolja nekem. Ráadásul egy olyan szatyorba, amit érdemes volt elhozni :)

Ezzel a kitérővel megoldottam, hogy ne kelljen várnom a csokiboltra. Sőt….

Majdnem délben értem oda. Sehol senki, zárva a kapu. Sejtettem, hogy Ausztriában ez is zárva lesz vasárnap… Azért mégis odasétáltam. Egy A4-es papírra ki volt írva, hogy átköltöztek az épület másik oldalára. Átgurultam oda. Ott is csönd, kapu zárva… Megálltam egy csúszda mellett, amiről azt állították, hogy Kundenparkplatz. A bejárat is sötét… De csak kinyílt a fotocellás ajtó :) A két eladó meglepetten nézett rám. Én meg örültem, hogy megtaláltam :) Jó ideig válogattam… A parkolóban láttam egy óriásplakátot az új marakujás-kókuszos desszertről. Jól hangzott :) Meglepetésemre ebből is volt a nagy kiszeretlésű, “hibás” csokik között. Szerintem ezeket eleve erre gyártják. Néha tesznek közé egy-egy sérültet is, de az egész csomagban talán 1-2-t lehet találni. A húsvéti nyúlcsomagról lemondtam, mert még ezeket a desszerteket se lesz egyszerű a kánikulában megőrizni. Bepakoltam a 3kg csokit a hűtőtáskába és továbbindultam. A patakhoz kinézett helyen nem tudtam leparkolni, ezért a szokásos helyen mentem le. Kicsit pancsoltam, meg persze megkóstoltam a marakujás csokit :) , aztán továbbindultam. Meleg volt.

Kivételesen el kellett tévedni a Knoten St. Michael-nél :) Az út végét már nem ismertem, de tetszettek a hegyek. Tökéletes repülőidő volt. Ha ilyen kicsit nyugatabbra is, akkor mostanában repülhetnek a Pinzgauban a cél felé.

Én is megérkeztem a Günster vízeséshez. Pofátlanul felmentem a Gasthof parkolójába, mert nem volt kedven a tűző napon gyalogolni. Iszonyú meleg volt. Összepakoltam, és elindultam. Megkockáztattam a szandált. Lementem a patakhoz összevizezni magam, ki tudja, lehet-e majd később. Innen egy részen az erdőben haladt az út, majd lépcsőkön. Még a sziklák közt pancsoltam kicsit, aztán jöhet az emekedő. Rögtön az elején lehetett látni szinte az egész vízesést. De lemenni sehol nem lehetett. A hídról fotóztam párat, aztán még feljebb másztam. Nem kellett volna. A vége le volt zárva :( Lefele erősen remegtek már a lábaim :( Megálltam egy padnál pihenni és csodálni a felhőképet. Tökéletes volt! Sajna nem volt téereőm megnézni, hogy merre repülnek.

Becéloztam a közeli tavat hűsölni. Itt már tényleg vendégnek kellett lenni a közeli parkolóhoz. Vettem egy hideg ásványvizet belépő helyett :)

A tó meglepően meleg volt, a völgyszél pedig hűvös. Úgy tűnt, hogy a tavat a békák is szeretik :) Életemben nem láttam ennyi ebihalat! És nem csak a szélső, sekély részeken, hanem a mélyebben is. Még a tó közepén is tömegével voltak. És ellentétben a halakkal, ezek nem hussannak szét előtted. Úszás közben minden karmozdulattal jópár ebihalba ütköztem. Hát, elég fura volt. Sajnos a búvárszemüveget otthon hagytam, pedig gyönyörű tiszta volt a víz. Leszáradásképp sétáltam kicsit a tó körül. Virágoztak a tavirózsák, sőt, néhány mocsári nőszirom is volt még :) Meg tavi hídőr. Egy szép nagy halat is láttam köztük. (Nem pisztráng volt, de én nem ismertem föl…)

Átöltöztem, és kifeküdtem az árnyékba a laptoppal. Ugyan itt sikerült a mobilnetet megosztani, de éppcsak a sorrendet tudtam megnézni. Összepakoltam és felmentem a hágóba.

A nyugati oldal már most is árnyékban volt, a keleti meg magasabb, mint emlékeztem. De jópár helyen le lehetett parkolni. Elég hűvös volt. Volt egy pár, aki gyanakodva nézett, mikor leparkoltam melléjük. Később láttam, hogy hálózsákot pakolnak :)

Egy másik pár lendületesen gyalogolt felfele a hágóba. Azt hittem, hogy csak az előző kanyarból indultak. De nem, ők mentek tovább is :) Legalább megmutatták az ösvényt, amit kerestem. Kb. tíz perc alatt másztak föl 180 m-t. Ezt terveztem én is naplementére, de nem volt erőm felfele indulni.

Lementem megkeresni a Strubschluchtot. Egyedül voltam a parkolóban. Már fürdőruhát se vittem, csak pár csokival és vacsival készültem. A térkép szerint egy bicikliúton kellett lemenni hozzá. Hát, én ezt elképzelni se tudom, hogy lehet ezen biciklizni, olyan meredek volt. Már lefele elfáradtam. Az első hídnál nem lehetett lejutni a patakhoz, így továbbmentem. A másodiknál se volt egyszerű, de azért megoldottam :) Hát, ha nem lettem volna egyedül, akkor beleugrok :) Gyönyörű tiszta volt a víz, és elég mély is hozzá. De a sodrástól féltem, és már hűvös is volt. Persze, felfelé nem így éreztem. Megettem a vacsimat és visszafordultam. Még tettem egy kis kitérőt a két patak összefolyásához, de itt már nagyon fáradt voltam. És még föl kell jutnom. Fölnézve még a csúcsokat sütötte a nap :) De teljesen esélytelennek tűnt, hogy én innen alig 20 perc alatt felérjek… Nem is siettem. De végül megcsináltam! Kaptam 12 perc ráadást, mert az órám Budapestre számolta a naplementét, nem a gps alapján. Így még a kocsiból láttam a naplementét a Stoderzinken fölött, aztán kicsit továbbmenve még egyszer, ezúttal a Stoderzinken és a Kammspitze között is :) Természetesen a Grimminget is megcsodáltam :) Tettem egy kört Kleinsölk felé, megnéztem a márványbányát. A Nagelecket kilencig sütötte a Nap, a Hornfeldspitzét (vagy a Hochstubofent) még tovább :)

Én is fölmentem a hágóba. Úgy tűnt, hogy nem csak nekem jutott eszembe ott aludni :) Minden kanyarban parkolt egy-egy kisbusz, esetenként tetősátorral. Nekem már csak a déli oldalon jutott hely. Nem akartam a csurdogáló forrás mellé állni az asztalhoz, inkább az úttól távolabbi helyet választottam. Azt az egyet rontottam el, hogy túlzottan lejtősen álltam meg. Legközelebb majd erre is figyelek. Meglepően sokáig volt világos az ég. Néma csönd volt, csak pár repülő hangját lehetett hallani. Nem volt vészesen hideg se. Csillagokat (meg műholdakat) néztem éjszaka, de nem volt erőm hajnalban kimászni a meleg takaró alól. Pedig össze volt készítve a kabát és a fejlámpa.

2.nap, hétfő

Ehelyett fél kilencig aludtam. Gyanús beszélgetést hallottam, és szétnézve egy idős párt láttam az asztaloknál reggelizni. Egy metálbordó MX-5-tel érkeztek :) Amikor átmentem a forráshoz mosakodni, a néni kedvesen reggelivel kínált volna, de már minden elfogyott. Tejet tudott volna csak adni :) Vajon mit gondolhatott rólam? Állítólag hallotta a kiejtésemen, hogy magyar vagyok. Szerintem a rendszámom is segíthetett neki :) Bad Ischl-ből jöttek.

Lejjebb gurultam, és sétáltam egyet a patakparton, amit tegnap kinéztem. Mostanra melegedett az idő, de még mindig korainak éreztem kitelepedni a tópartra. Próbáltam valami kisebb túrát keresni a környéken. Így találtam a Grimming beszállása felé egy forrást. Hurrá, új úticél!

Fél óra autókázás után meg is találtam. Már útközben láttam egy távoli zivatarfelhőt, ennek ellenére volt egy autó a parkolóban. Aztán egy helyi pár is jött, de ők csak a bocikat etették meg. Iszonyú forróság volt :( Letakargattam a kocsit, és elindultam fölfele. Nagyon nehezen ment, pedig vonzott a táj :) Úgy tűnt, lassan némi kilátás is lesz. Szerencsére a patak is közeledett. Nagyon bántam, hogy az úton átfolyó noname forrásnál nem vizeztem be a hajamat. Rettenetesen meleg volt. Vagy ezt már mondtam?

A patakhoz meg nem nagyon lehetett lemenni. Meg alig volt patak. A mohos kövek között csurdogált valami. Ha béka lennék, akkor nagyon tetszett volna a hely :)

Lemásztam valahogy, és az út alatti átvezetőcső melletti pár centis tócsákba lógattam a lábam. Ez persze hideg volt. Nemsokára már a hideg rázott, részben a fáradtságtól. Nem tudom megszámoni, hány rovarcsípést szedtem össze :( Egy időre be is felhősödött. Azt hittem, jön a beígért zivatar, ezért gyorsan visszamentem a kocsihoz. De addigra kitisztult megint. Akkor lássuk az Ödensee-t. Még megálltam bevásárolni útközben.

Itt legalább árnyékos parkolóhelyem volt. Úgy tűnt, hogy a helyiek talán az étteremben lehetnek, mert a tó mellett mindenki magyarul vagy oroszul beszélt. Én is csobbantam egyet, aztán ebédeltem. Az egyszerűség kedvéért füstölt pisztrángot avokádókrémmel, és ezúttal olivabogyót is vettem hozzá :) Finom volt!

Lemostam a polifoamot a tóban, de a kiteregetésnél már kezdtem bánni. Már egy ideje felhős volt az ég, és már a távoli mennydörgést is hallani lehetett. A többiek még vígan lubickoltak, amikor én felöltözve, összepakolva elindultam. Fáztam a kifutószélben, mire a kocsihoz értem. Még épp volt időm elpakolni, mire jött a jégeső. Persze, ekkor már mindenki menekült :)

Azt hittem, hogy ez jó pillanat lesz leparkolni a Stausee-nél. De olyan brutális vihar lett, hogy féltem a fák között a letörő ágaktól… Amikor kicsit csendesett, akkor elindultam. De az országúton megint akkora jégesőbe kerültem, hogy meg kellett állnom. Vicces volt, a Waze úgy jelezte, mintha dugó lenne az úton :)

Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam. A Loseren már nem esett. Gondolkodtam, merre menjek, és hirtelen Hallstatt jutott eszembe. Most biztos lesz hely a parkolóban :) Csak fél óra innen.

Ismerős volt az út :) Sajnos, a múltkori parkoló most nem működött, mert csak 30 percre szabad ott megállni. Továbbmentem, és már Hallstatt elején találtam egy sorompósat. Gondoltam, hogy nem lesz olcsó… 9 Euro / 2 óra De legalább ráérek kifele fizetni.

A vihar után sehol senki. Néztem egy radarképet, úgy látszott, itt már vége. Még naplementéig beleférek kényelmesen. Kipakoltam a kajakot (jó messze volt a part), és összeraktam. Már vizen volt az orra, az egyik skaget is betettem, mikor elkezdett csöpögni az eső :( ÉNy felé sötét felhők voltak. A friss radarképen pedig Salzburgig összefüggő eső :( Hát, ez nem jött jókor. Legalább tíz percet várhatott volna, hogy evezőt foghassak. Hát, nem. Ehelyett szedhettem szét az esőben, és cipelhettem mindent vissza. Csöpögősen, a takaróm mellé. A végén már igencsak kellett sietnem, és így is eléggé eláztam. A kocsiban fűtve próbáltam hajat szárítani.

Elkeseredve indultam vissza a Grimming felé. Obertraunban, a P4 tábla mellé azt írták, hogy öffentliches Badestrand mit FKK Bereich :) Hát, ezt meg kellett néznem. Pár lakóautón kívül üres volt a parkoló. Átgyalogoltam a legtávolabbi sarokba, és levetkőztem. A szomszéd strandrész felől sövény és kerítés választott el, de Hallstattból közvetlenül át lehetett látni.

Hát, erre nem gondoltam volna! Egyedül fürdök a Halstätter See-ben a csöpögő esőben, ráadásul meztelenül! Csak pár sügér foglalkozott velem, védték a területüket. Úsztam pár percet, meglepően meleg volt. Aztán a kifutószélben száradtam meg. Nagyon praktikus, hogy nem kell a vizes fürdőruhával vesződni!

Visszaöltöztem, és majdnem továbbindultam. A fizető parkoló tábláját nézegettem, hátha holnap is visszajövök. Itt napijegyet lehetett venni 18 Euroért, és egyébként is csak 2 Euro volt óránként. Gyanús volt, hogy a lakóautóknak külön tarifa volt. Meg áramkiállás. Most esett le, hogy azok nem csak parkolnak, hanem itt is alszanak. Vajon ezt nekem is szabad? Kiszálltam körbenézni. Kultúrált mosdó volt, meg a lakóautóknak vízcsap és szennyvízleeresztő is. Még a biztonság kedvéért megkérdeztem az egyik kempingezőt is. 18 Euro fejében itt lehet éjszakázni!

Még egy séta belefért, és tisztult az idő. Közben egyre erősödött a migrénem, ezért bevettem rá a bogyót. A Koppenkarstein hívogatott :) Ugyan elég sokára tudtam elindulni, mert újra és újra rákezdett az eső… Pedig már láttam a falat napsütésben is :) Csak 15 perc séta volt a Koppenwinklsee. Vagy inkább mocsár. Az volt az érzésem, hogy a tó iszapjában sétálok. De a kilátás kárpótolt :) A végére a szerencsésen migrénem alábbhagyott.

Mire visszatértem, egy német pár elfoglalta a helyemet. Így nekem csak a szélső jutott, közel az országúthoz és a közvilágításhoz. Ráadásul a szomszéd ház mozgásérzékelős lámpája állandóan felkapcsolt. A német pár is ágyazni kezdett a Volkswagen kombiban, legalább tudtam, hogy nem vagyok rossz helyen. Kifizettem a napijegyet, és én is összekészültem.

Még megnéztem (volna) az aznapi videókat, de a fejem egyre jobban fájt. Ez nagyon rosszul hangzott a Relpax után :( A biztonság kedvéért bevettem egy fájdalomcsillapítót, és megpróbáltam aludni. Aztán még egyet. Majd még egyet. Aztán elvesztettem a fonalat. Azt hiszem, az egyik legrosszabb fejfájós epizódom következett. Persze, ezen némileg rontott, hogy egyedül vagyok, és azt se tudja senki, hogy eljöttem. A kocsiban meg ezen a helyen biztosan békésen hagynak aludni majd, senki nem fogja gyanítani, hogy én rosszul vagyok. Alig bírtam eltámolyogni a mosdóig éjszaka :( Borzasztóan szédültem, és volt pár hányós köröm is. Nem így terveztem a nyaralást.

3.nap, kedd

Sokáig aludtam, próbáltam letakarni az ablakokat. Szerencsére egy ideig kitartott az árnyék, aztán meg jópáran elmentek, és beállhattam a nagyobb fák alá. Eddigre a gyógyszer miatt már vezethettem, csak egyébként voltam nagyon rosszul a mellékhatásoktól. Majdnem 13 óráig árnyékban voltam, utána meg kinyitottam a csomagtartót, és lehúztam az ablakokat. A szélben egész elviselhető volt.

Aztán úgy döntöttem, hogy ezzel az erővel a strandon is fekhetnék. Összepakoltam a cuccaimat, meg vittem egy almát, és kimentem.

Azt hiszem, az FKK strand a lehető legjobb hely, ahol egy brutál fejfájós éjszaka után pihenni lehet :) Gyorsan bevizeztem magam, hogy kicsit lehűljek, aztán elhelyezkedtem egy fa árnyékában. Csönd, béke, nyugalom! Nem voltak sokan, bár délutánra többen is érkeztek. De tényleg nagyon békés volt. Most örültem, hogy tegnap lemostam a tóban a polifoamot :)

Napközben egyre erősödött a völgyszél. Már azt terveztem, hogy maradok még egy éjszakát, és holnap hajnalban megyek ki kajakozni. De 16:00-ra Újpesten kellene lennem, az csak nagyon szűken férhet bele. Szerencsére elkezdett enyhülni a szél. Már eléggé kiürült a strand, mire összeraktam a kajakot. Amint vízre tettem, pár evezőcsapás után lement a nap a Salzberg mögé. Persze, Krippensteint sütötte még, és a Seewandra is szép volt kilátás. A hallstatti vízesést csak azért találtam meg, mert tudtam, hogy hol keressem. Áteveztem a túloldalra, bár ott nem szabad kikötni. Visszafele mégegyszer megcsodáltam a sziklafalakat, aztán kikötés helyett inkább megnéztem a Traunt. Ezt előzőleg kihagytam. Pár napja volt hír, hogy a Balatonon helyenként tilos fürdeni. Hát, meglepő módon a Halstätter See is elég moszatos volt. Plusz a vihar és a völgyszél pont erre az oldalra sodort minden koszt és falevelet. A túloldalon, a szélcsendes részen szebb volt.

Persze, a késői indulással megkaptam, hogy mindkét irányba szembeszélben evezhettem :P Odafele a völgyszél miatt, aztán néhány perc szélcsend után beindult a hegyszél. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz sok erőm, ezért nem vállalkoztam nagyobb túrára.

Végül elég fáradtan jöttem le a vízről. És elfelejtettem megszárítani a hajam a napsütésben :( Elég kapkodós pakolás lett a sötétedés miatt. Még kiraktam száradni a kajakot a kocsi mögé, aztán vacsi és alvás. A fáradtsági szintemre jellemző, hogy miután biztonságosan lezártam a tejesdobozt a kikészített holnapi reggelimmel, behajoltam a kocsiba letenni. Már a szandálomban tocsogott a poharamból kiömlött tej, mire észrevettem, hogy valami történt. Kissé fáradt voltam. Nagyon hiányzott még, hogy felmoshassak, mielőtt szaga lenne :(

4.nap, szerda

A hajnali tiroxinnal keltem is. Összepakoltam, reggeliztem és kimentem elbúcsúzni a tótól. Nyugodt, szélcsendes idő volt kék éggel. Tényleg ilyenkor kéne evezni menni… Majd legközelebb :) Elindultam.

Vettem útközben kávét, meg tankoltam Liezenben, aztán már csak haza kellett jutni. Az osztrák oldalon a rengeteg útépítés mellett még füvet is nyírtak az autópálya szélén. Így az alagutakban 100-zal lehetett menni, alagúton kívül csak 80-nal. Szokatlan módon hiányzó feloldótáblákkal és kintfelejtett korlátozásokkal is találkoztam. A magyar oldalon Soprontól Győrig jó volt (itt csak az elalvás veszélye fenyegetett :), de utána borzasztó :( És meleg is. Pesten a lezárások miatt jó nagy kerülővel jutottam csak haza. Aztán rohanósan felcuccoltam a csokikat, és egyéb romlandó dolgokat, és már futottam is tovább. 16:01-re érkeztem meg az időpontomra :)

Este még Zoli felhozta a kajakot, most itt szárad a szobában. A virágaim nagyrészt kiszáradtak az itthoni kánikulában :( Pedig még csak június van…

Elég kiábrándító volt hazatérni a valóságba :( De már azt tervezem, hogy mikor és hova mehetek vissza!