Hévíz
2025. 2. 18.Evezés a tündérrózsák között :)
A Hévíz-patak evezős túráját már egy éve tervezem. Evezni is szeretek, és a hely is különleges. Bár fogalmam se volt, hogy kibírok-e ennyit… Kenuban ülve biztos nem :( Ki kellett tehát próbálnom a kajakot. Karácsony előtt volt jótékonysági edzés medencében (fizetés helyett élelmiszergyűjtés volt), ez nagyon jól sikerült. Persze jópár nap izomláz követte, de sikerült! Vadvízi kajakban már ültem korábban is, plusz a felfújhatóval is kalandoztunk sokat. Akkor azt hittem, hogy a tengeri kajak jóval stabilabb lesz, hisz olyan hosszú ;) Hát, meglepően nem az. Ugyanis elég keskeny, így nem lenne nehéz beborítani… Mindenesetre a vadvízihez hasonlóan, csípőből kell egyensúlyozni vele. Szóval nagyon jó élmény volt evezni benne!
1. nap, vasárnap
4:42-kor ébresztő, 6-kor indulás. -5 fok volt a városban. Egyenletes felhőréteg alatt vezettem végig. Gyorsan leértem a Kis-Balaton melletti kiszálláshoz. Itt öltözködtem, és pihentem kicsit. Le a kalappal a nemzeti park előtt, mert az összes parkolóban és pihenőhelyen mobilvécék voltak telepítve, takarítva és wc-papírral ellátva. 9-re átmentem a hévízi parkolóba. A sorompó nyitva volt szerencsémre, mert nem volt sok apróm, és az automata nem fogad el bankkártyát. Két csapat is készülődött, az azonosító nélkülihez beköszöntem, ők meg visszakérdeztek, hogy én vagyok-e a Kriszti. Már csak én hiányoztam :) Hozzam a cuccom, indulunk. Kicsit rohanós lett, a polifoamot a kocsiban is felejtettem. De szerencsére jól fel voltam öltözve, és mindent a helyére pakoltam, és még az uzsonna se maradt le. Azért elég nehezemre esett mindezt evezőstül elcipelni a beszállásig, bár nem volt messze. Csónakbeosztás, mentőmellény és már indultunk is. Az én kajakom volt legelöl, azaz legtávolabb a víztől. Majdnem ott is hagytak vele egyedül :( Végül egész simán vízre jutottam. Lőttem pár fotót, felvezzóóttem a vízhatlan kesztyűt, és már jött is a záróhajó. A kék tavirózsák most is virágoztak, februárban, fagyban. Halat nem láttam, mert az előttem evezők eléggé felkavarták a vizet. Rohamtempóban haladtak, némelyikben négyen eveztek, nehezen tudtam tartani velük az iramot. Főleg, ha orrot fújtam, vagy ruhát igazítottam. Kellett is, mert gyorsan kimelegedtem. Aztán az utolsó hajó eléggé lemaradt, így én is nyugisabban haladhattam. Láttam egy kócsagot, meg egy búbos vöcsök halászott előttem, amikor elég távol voltam az előttem haladóktól, és kimerészkedett. Én szívesen megálltam volna szétnézni a nádasban… De erre nem volt idő :( Megérkeztünk a pihenőhelyre. Simán kihúzták a kajakot velem együtt, így ki tudtam szállni nyújtózni. De a töltésen fújt a szél, elég hideg volt. A fagyott földön még a mentőmellényre ülve is hideg volt. Pár perc alatt átfagytam, pedig eléggé leizzadva érkeztem. Sapka-kesztyű vissza, úgy indultam tovább a gyors uzsi után. Innen már együtt haladtunk, nem volt lehetőség megállni. Pedig már nagyon fájt a vállam :( A végére egyszerre vártam, hogy legyen már vége, és hogy folytathassam még. Engem húztak ki utoljára. Itt meredek volt a part, nem tudtam egyedül kiszállni. Így viszont ahogy kiértem, már ülhettem is a kocsiba, ami visszavitt a kiindulási ponthoz. A többi hajóból csak a vezető jött, így ők jobban ráértek. Még egy korty meleg teára se jutott időm. Gyorsan ki kellett kapkodnom a cuccokat a kajakból, betenni a kocsiba, és összeesni az ülésen. Még meg is dícsértek, hogy milyen jó időt futottunk… 12:30-kor már úton voltunk vissza Hévízre, pedig a kísérőket csak 14-re hívták a kiszálláshoz. Hát, én nem élveztem ezt a rohanást :(
Jegyvásárlás után javasolták, hogy menjek fel a Terápiára, hátha van még szabad időpont masszázsra. 16-ra volt egy, pont jó, befoglaltam. Ugyan már akkor is csak le akartam feküdni, de még bíztam a melegvíz hatásában. Bár befele jövet senkit nem láttam a tóban :( Hát, nem is volt kint szinte senki. Pedig fürdőruhában császkáltak jópáran mindenfelé, de a vízben csak egy nénit láttam. Elég hideg volt kimenni, és a szél is fújt. A víz meg nem volt túl meleg :( Azért átúsztam a tavat, és közben egy barátságos vízicsibe is az utamba került. Utána beálltam a forró zuhany alá. Ezt még egyszer megismételtem, aztán már le is telt az időm. Hajszárítás, öltözés, irány az emelet. Fruzsira jól ráijesztettem az összetört csigolyáimmal, először nem is akart a hátamhoz érni. De aztán megegyeztünk, hogy szólok, ha baj van. Így sikerült a vállaimat kimasszíroznia, és meglepő módon csak a lábszáraim érintése fájt. Teljesen bealudtam, elvesztettem az időérzékemet, de kellemesen hosszúnak tűnt az a 30 perc, ami a masszőr szerint nem lesz elég semmire :) Pár perc beszélgetés után öleléssel búcsúztunk :) Köszönöm az élményt, Fruzsi!
17-re a szállásra kellett érnem. Épp jól jött ki. Csak épp a szálláson nem találtam senkit… Telefon, menjek a bárba. Hát, nem ismertem volna fel magamtól. Egy oroszul telefonáló férfi állt a pult mögött. De miután letette se nagyon sikerült magyarra váltania :) A könyvespolcon is orosz könyvek sorakoztak… Mutogatva megoldottuk valahogy, megkaptam a kulcsokat, felcipeltem a cuccaimat.
A szállás az airbnb/booking checklistje alapján volt felszerelve, még szén-monoxid-érzékelő is volt az egyébként központi padlófűtéses szoba mennyezetén :) Be is fűtöttek, kb. 33 fokra, nem győztem szellőztetni. Volt egy pici hűtő és egy vízforraló 1 bögrével és 1 kiskanállal. Vicces volt :)
A ház nem volt túl régi, de mégis mállott a vakolat. A csapot teljesen kinyitva kifröccsent a víz a mosdóból, a szappanadagoló pedig eleve hasbalőtte az embert. Ahogy kinyitottam a vizet, csatornaszag lett. Gondoltam, rég volt kiadva a szoba, ezért öntök vizet a padlóösszefolyóba. Hát, az nem sikerült. Ugyanis a rács alatt be volt tömve, így törölhettem fel a szétfolyt vizet. Mindegy, zuhanyozni úgyse akartam a fürdő után. Ledőltem az ágyra, és mindent fölfaltam, amit magammal hoztam. Megnéztem a bekészített évadzáró Dextert, és az aktuális Severance részt. Jó hangulatban mentem aludni ;)
2.nap, hétfő
Gyönyörű kék égre ébredtem 8 óra körül, szerencsére magamtól. 1/2 9-től egy szerelőgárda érkezett, és eléggé csattogtak meg kiabáltak :( Én megreggeliztem és összepakotam. Búcsúzóul még kabátban-hátizsákkal lépcsőzhettem egyet, mert rámzárták a bejárati ajtót :( Letettem a kulcsot a bárpultra és elindultam.
Átgurultam a parkolóba. Kimentem sétálni a lefolyó mentén, hátha így lesz időm szétnézni. Most már tudom, hogy honnan származtak a Monoron vett kék tavirózsáim :) Hatalmas mennyiségben nőttek a felső szakaszon! Még mondta is az eladó, hogy a Balaton környékéről hozta, és fagymentes helyen kell teleltetni :) A gát mellett tilos fürdeni, máshol szabad. Valamint horgászni is, csak a tilalom alatt ragadozó halra nem. Ha pedig idegenhonos halat fognál, azt nem szabad visszaengedni. El se tudom képzelni, hogy ebben a csatornában harcsára, süllőre vagy balinra horgásznak… Kék ég, kristálytiszta víz, virágzó tavirózsák, csend. Végre egyedül voltam :) Mindig csak a következő tavirózsáig haladva elmentem az első kanyarulatig. Hévíz az egyenesek hazája! Egyenes a csatorna, a fasor, a kerítés, a villanyvezeték. A táblák tökéletes rendben, a gát merőlegesre betonozva. Még az erdőben is szabályosan nőttek a fák, az ösvény is rendezetten haladt a szegélyek között.
Visszamentem a kocsihoz, kerestem uzsonnát, aztán a másik irányba indultam. A tó túlfelén a Keleti Véderdő pallóösvénye volt a cél. Hát, ez is érdekes volt. A párszáz méterbe mindent bele akartak zsúfolni. Ráadásul Valentin-nap miatt minden piros masnikkal és szivekkel volt feldíszítve :) Az ötlet tetszik, de a “természet” nem lett tőle természetközeli… Kissé átfagyva ballagtam vissza a kocsihoz.
Már előzőleg láttam egy férfit, aki fürdőpapucsban és köntösben ment a patakhoz :) Kicsit megirigyeltem :) Bár nagyon hideg volt, és a patakmeder megvezette a szelet. Örültem, hogy előző nap gyenge, oldalas szélben evezhettünk. Hátszelet se szerettem volna a hidegben. A köntös és a csupasz láb gondolata is fájt, miközben én téli nadrágban is dideregtem. Azért vittem törölközőt magammal :) Kifeküdtem a vízpartra, és napoztam! Az uzsonnám jelentős részét a halak ették meg :) Nem tudom, hogy gondolták, hogy a helyi halak megmaradnak, ha a horgászok nem dobják vissza a sügéreket… Hatalmas mennyiségben voltak! Óriási óvodás rajok úszkáltak a széleken, a növények között, a sodrásban meg a nagyok álltak sorban. Egy nagy akvárium volt az egész! Gyönyörű, de :( Az indiai piros tündérrózsákat 1890-ben telepítették először, az amerikai kékeket 1980-ban. A véderdő kínai fenyőit és mocsári ciprusait szintén 1980-ban. Egy évvel fiatalabbak nálam, de sokkal nagyobbra nőttak :) A kanadai átokhínárt nem telepítették, valószínűleg egy akváriumból kerültek ide. A meleg vízben aztán jól érezték magukat, és elszaporodtak. Még így, februárban is a patak teljes medrén átérő tavirózsa-, vallisneria és különböző hínármezőkön kellett átvergődnünk, még a hidegebb részeken is. Ennyit jelent, hogy télen se fagy be a csatorna. Meg kell néznem, hogy néz ki melegebb időben!
Végül mégis csak a kezemet dugtam bele, és az is lefagyott, mire megszáradt. Kezdett befelhősödni, így a napozást se folytathattam. Szerettem volna a csúcsforgalom előtt átérni a városon, így elindultam haza.
Párszor majdnem elaludtam útközben… Bár 16 óra előtt hazaértem, így is elég sokat álltam a bevezetőn és a rakparton :( Fáradtan hordtam föl a csomagokat, és csak kipakolás után estem be a kádba.
Jó volt, kikapcsolódásnak és kalandnak is :) Rám is fért eléggé. Most vissza kéne térni a normál kerékvágásba. Még nem tudom, hogy lesz tovább…
A Hévíz-patakot pedig meg kell nézni tavasszal/ősszel is! Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a környék, amikor minden éled :) Akkor meg is mártóznék benne. És hasonlóan, október-november táján, amikor élvezhető a víz melege, és kint se fagyok meg. Mindenképp megpróbálom valamikor. Ha lenne kedved velem tartani, jelentkezz! Kissé társkereső-poszt lett a végére ;) Evezni viszont továbbra se megyek szervezett túrára… Nekem nem tetszett a rohanás. Én ennél jobban szeretek a természetben lenni. Szeretek megállni, élvezni a csöndet. Megvárni, amíg az állatok előbújnak. Hazafele még megnéztem, hogy az országútról jópár helyen le lehet menni a patakhoz. Evezni ugyan csak csoporttal szabad, belépőjegyet fizetve, maximált résztvevőszámmal, de szabadon sétálni a patakparton, sőt fürdeni is lehet. Megyek máskor is!
UI:
Még nincs két hete, hogy írtam ezt a bejegyzést… Pár napja jött szembe ez a hír, hogy irtják az idegenhonos bölcsőszájú sügéreket :) A cikkből azt is megtudtam, hogy a csukákat is ellenük teleptették be. Gondolom, a horgászok pedig a csukák miatt szaporodtak el xD