Erlauf
2023. 8. 28.Az első egyedül. Ilyen kategória még nincs is… (Azóta csináltam :)
Ha belenagyítasz a képekbe, akkor jó irányba kerülnek. Bocs…
1. nap, vasárnap
4:42-es ébresztő előtt 3:58-kor ébredtem. Minden ok, eddig sikerült :) Az elindulás nem volt gyors, bár nagyrészt ki voltam pakolva a kocsiba. De ráérek, augusztus 20-a van, nem lesz forgalom. Hittem én akkor. Nehéz volt meggyőzni a navit, hogy én tényleg az M0-on akarok menni. Az M31 még rendben volt. Jó, a déĺi szakaz máskor is forgalmas szokott lenni. Majd a turul után. Talán Győr után. Aztán szólt a waze, hogy menjek le Hegyeshalomnál egy másik határátkelőhöz. Csak akkor hittem el neki, amikor már megálltunk. Még onnan is visszafordított a Paprika Csárdán keresztül. Jól jártam, hogy hallgattam rá. Sok kúlföldi rendszám, román és hülyén vezető jobbkormányos brit, meg rengeteg még hülyébben vezető német autó volt az úton. Meg egy magyar, akit mikor beértem, ijedtében majdnem beleváltott a holtterében haladóba. De mivel kimenni nem tudott, még jó ideig haladt jobb kerékkel már a külső sávban. Aztán még három autó mellett így tovább. St. Poelten körül a három sávon is tömött sorokban haladtunk. Most nem Melknél mentem le, hanem később egy nagyobb úton. Itt szinte semmi forgalom nem volt, egy autóval találkoztam, és ki is előztem a kétsávos részen. Egész úton Simonyi Balázs hospice sorozatát hallgattam. Már fél éve be bolt készítve a telefonomon, Eszter is beszél benne. Mensán olvastam a nevét a programok között, de soha nem hallottam. Aztán pár nap múlva Telexen volt interjú vele. Most meglepett, mikor bemutatkozott a podcast elején. Így már biztos elmegyek az előadására. Az autópálya után pillanatok alatt megérkeztem az úticélhoz. Kerestem az utat, amire be kell kanyarodnom, de tényleg zsákutca volt. A második sorban találtam csak helyet a parkolóban. Kicsit gondolkodtam, hogy vajon bemenjek-e egyáltalán. Fizetős, meg rengetegen vannak. Meleg volt iszonyúan. Letakartam a kocsit, összepakoltam, váltottam aprót, aztán mégis belógtam pisilni, mert 50 centes nem volt közte. Fizettem három órát, ennyit ajánlottak. 1.5km, szintkülönbség alig… Elindultam a vízhez beledugni a kezem. Aztán átvettem a tappancsos cipőmet, és innen inkább a patakban haladtam, mert az út kikerült minden sziklát, föl-le. Majd jött egy rész, ahol csak a túlparton mehetem tovább, mert a hátizsákkal úszni kellett volna. Jött egy horgász, aztán egy kutyás fürdő párral találkoztam. A kutyus állandóan ki akarta menteni a gazdáját. Egy idő után a túloldalon se lehetett a vízben továbbjutni. Kimásztam, és találtam egy függőágyat. Bíztam benne, hogy akkor ide is lehet jutni valahogy. A térkép szerint mindkét oldalon van turistaút. A part meredek sziklás volt, alámosva rengeteg barlanggal. Meg a szikláról lógó birostyánnal, amin tényleg tarzanozni lehetett. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldalán van az ösvény. Aztán kiderült, hogy ezen az oldalon nincs is ösvény. Némi vadrózsán keresztül kijutottam egy napsütötte murvás útra. Tappancsos cipőben :( Bő km után átmentem a hídon, bár nagyon ajánlgatták, hogy menjek még 500m-t a szerelmesek hídjához. A lakatok mennyiségéből kiindulva ezt sokan mások se gyalogolták le… Tehát a túloldalin gyorsan lementem a vízhez, leraktam az ázott hátizsákot, és a kezdődő fejfájással beültem a patakba. Ettem, aztán elbúcsúztam a víztől, és visszabújtam a cipőmbe. A szikláról való beugrást már nem vállaltam be… Most elfáradtam a gépelésben najdnem annyira, mint ott. A három óra bőven letelt, mire visszaértem. Nem volt hosszú, de sok nehéz lépés volt. Kötél mentén helyenként, de többször az alsó részen elfogyott. Fölfele még rendben, de lefele nehéz volt a lejtőőn megállni. A hátizsákomat mosni kell, mert azt többször le kellett vennem. A tappancsos cipőm is a végét járja, nem tett jót neki a sok kavics. Meg a botjaim is megdolgoztak a patak sodrásával. De így legalább a lábaim egészben maradtak. Bár talán épp abból kéne egy új pár, akkor a többi felesleges lenne.
Amíg visszafele gyalogoltam, addig a patakban mindenféle úszó eszközzel vagy anélkül sodródtak emberek. Meg kutyák. Kenuval, úszógumival, unikornissal, sup-pal vagy neoprén ruhában, esetlleg anélkül is. Sok kisgyerek volt, kenguruban is, de babakocsit egyet se láttam :) Amikor feélrtem a parkolóba, mindenütt vízieszközöket pumpáltak, még a a távolabbi Hofer parkolója is tele volt, pedig vasárnap miatt az üzlet zárva volt.
Még meglátogattam a Lunzer See-t, mázlistán le tudtam parkolni a szabadstrand mellett. Csobbantam egyet, aztán irány a szállás.
Leparkoltam, de üres az épület. A recepción három űrlap tollal, rajta magyarul, hogy ‘Kére,m, töltse ki!’ :) Meg a szobakulcs. A kocsiban pakoltam a felviendő cuccokat, mikor egy kutyás lány rámköszönt, én meg vissza: ‘Grüss Dich!’ Aztán lecsuktam a csomagtartót, és meglátta a rendszámot. “Te biztos Kriszti vagy!” Ő Edit volt :) Magyarra váltva ugyanolyan osztrák közvetlenséggel és kedvesen beszélt tovább. Nógrád megyéből jött, és hárman viszik a 16 szobás Gasthaust éttermestül.
A hely a szokásosnál is spórolósabb volt. Tényleg csak a minimum, olyan szekrénnyel és ággyal, amit én már a Rózsa utcából is kidobtam volna. Hagyományos izzókkal a csillárban. Echte oszták Mofém csap :P De a 14nm-re 3db szemetes jutott! Nemcsak a wc-ben volt, hanem a hálóban és a fürdőszobában is. Egymástól 3m-re :)
Sajnos az alsó szinten folyamatosan zúgott valami gép, még éjjel is. Ja, a helyet Kirchenwirtnek hívták, és az ablakom a temetőre nézett. Szép volt a sok mécses éjszaka :)
Elfáradtam, film, Relpax, alvás.
2. nap, hétfő
Izomlázzal ébredtem :(
Rögtön az Erlaufsee parkolójába navigáltam. Már sokan pakoltak, de kölcsönözhető sup-ot nem láttam. Visszább mentem egy árnyékos, ingyenes parkolóba inkább. A gumimatracot felfújtam, és ledobtam a vízre, aztán én is lebotorkáltam. Csomagoltam uzsonnát, megkerestem a lyukat a matracon (megragasztani nem tudtam vizesen), és elindultam. Egész nap csak feküdni akartam, és a tó közepe tűnt a legjobb helynek hozzá :) Útközben kétszer újrafújtam a matracot, de egyébként minden jól ment. Kicsit lassú voltam, egy evező nem ártott volna, de jól szórakoztam. A legkisebb szél se volt, tökéletesen tükröződött a vízfelszín. Ennek ellenére pár ernyős bemutatót tartott, de pár kör lejtőzésen kívül nem adta nekik. Csak mikor visszaértem a kocsihoz, akkor indult be az idő. Később már nehezebb lett volna visszafele haladni.
Aztán hatalmas zajjal egy kisrepülő zuhant a víz felé. A mariazelli reptérről tartott bemutatót, vagy csak gyakorolt a kedvemért :)
Elfáradtam.
Átmentem kocsival az Erlaufklause távolabbi felére sétálni kicsit. A gáton borzasztó meleg volt, de a tóban hatalmas méretű pisztrángok úszkáltak, kár lett volna kihagyni.
Megnéztem egy másik tavat, bár igazából az Ötschergräbent kellett volna, de az nekem esélytelen.
Végül az Erlaufstausee másik végén sétáltam egyet a vízhez. A két útbaeső forrás izgalmasabb volt. A tavon szívesen csónakáztam volna, főleg a másik vége felé.
Vissza a kocsihoz, meg vásároltam, aztán felkutattam a szállást. A waze és a maps két különböző végére tette az utcának, végül gyalog, a fotó alapján keresgélve találtam meg a házat. Menjek föl a teraszra, forduljak be a sarkon, és az ablak mellett a számkódot beírva vegyem ki a kulcsot. Ezután le a kertbe, és az onnan nyíló ajtó az enyém :) Komplett lakás, kerti grillezős terasszal. Még mosó- és mosogatógép is volt! Csak ágynemű és törölköző nem… Szerencsére még időben üzent a tulaj, bár hálózsák úgyis volt nálam. Szerintem nem számított arra, hogy egy napra kiveszi valaki hétköznap, és nem akart eljönni miattam. Külön megkért, hogy dobjam ki a szemetet is. A wc-hez három külön matrica/üzenet volt ragasztva, hogy ne dobj bele semmit, mert eldugul. Külön tollal ráírva, hogy hajat se. Meg magyarul is. Nem volt túl bizalomgerjesztő a kibontott falat takaró pozdorjalap se… Szerencsére nem volt gond végül.
Bekapcsoltam a hűtőt, vacsiztam (vagy ebédeltem), zuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Itt nem zúgott gép, csak ő:
3. nap, kedd
Reggel összepakoltam, a kulcsot visszatettem, és irány a Hocshschwab!
A nyeregben megálltam ámuldozni, olyan gyönyörű volt. Kék ég, zöld fű és vakítóan fehér sziklák közvetlen közelről :)
A párszáz méterrel arrébb levő Dürrsee volt a cél. A téképen nem láttam ösvényt, de jó, hogy továbbmentem. Egy nagyon kellemes úton lehetett majdnem körbesétálni a tavat. A másik végénn leültem egy padra horgolni. Mint egy nagymama :)
Szerencsére továbbmentem az erdőbe is, ahol a tavat tápláló patak csörgedezett. Puha mohos út, átlátszó vízzel. A téli feliratot nem egészen értem, hogy szánták… Ilyen sokat nem horgolhattam :)
Mi kell még?
Vízesés!
Hosszú országúti kacskaringózás után simán leparkoltam a Karlschütt vízesés parkolójában. Ez ingyenes volt. Nem valami népszeű hely, pedig megérte. Ezt mondjuk itt még nem tudtam… Már autóval átmentem a patakmedren: többszáz méter széles kőgörgeteg, egy csepp víz nélkül. A térkép is időszakosnak jelezte, meg valami figyelmeztetést is írtak hozzá nagy eső esetére, de nem értettem. Nem volt messze a vízesés, de meredek volt az út. Mintha Triesztben lennék, mészkő, szúrós gyomok, forróság. Sehol egy csepp víz. Kezdtem hőgutát kapni, pedig vagy az erdő, vagy a felhő árnyékolt. A gleccser oldalán kialakuló törmelék tetején vitt az út, helyenként leszakadva a mederbe. Még bottal is nehezen jutottam át helyenként. Végül tényleg lejutottam a nagyobb kövek közé. Itt adtam fel, visszafordulok, mert rettenetesen meleg volt. Aztán megláttam, hogy mintha oldalról valami csordogálna. Pataknak nem nevezném, mert csak 23 csepp/perc volt a vízhozama, de víz volt! Ha egy hatalmas béka üldögélt volna a tócsa közepén, akkor is belenyúltam volna! Bevizezetem a hajam, és továbbmentem. A következő kanyarban már hangos vízcsobogást lehetett hallani a kövek közül, de látni még mindig semmit. Mint a Touching the Void-ban. Már a zenét is kezdtem hallani. Aztán az egyik kő mögött megláttam! Azonnal ledobtam mindent, hátizsákot, cipőt, nadrágot, zoknit, és beleültem. Kicsit feljebb nézve megzavartam egy meztelenül fürdőző párt, úgyhogy együttérezve visszább léptem. Aztán beért egy nálam sokkal sportosabb lány, aki a felszereléséből ítélve tényleg fönt akart aludni. (Vicces, hogy mennyire komolyan vesznek engem a botjaimmal, profi bakanccsal és polifoammal, mikor elcsigázva vánszorgok párszáz méterre a kocsitól :) Szóval pár mondatot beszéltünk arról, hogy szerinte extrém a mai meleg, nagyon rosszul bírja. Később többen is érkeztek, így a pár kénytelen volt alkalmazkodni és felöltözni. Én is felmentem zuhanyozni, beálltam az első vízesés alá lehűlni. Aztán leültem az árnyékba ebédelni. Továbbmenni nem volt erőm, pedig itt kezdett izgalmassá válni az út. Egy ideig még a vízben mentem, és tényleg találkoztam egy békával. Lefotózni nem maradt időm, mert beugrált egy kő alá. De aztán a következő fotogénebb volt :) Visszaöltöztem, és becéloztam a kocsit. A kőomláson imádkoztam kicsit, mert ha csak a botomat ejtem le, akkor se jutok vissza segítség nélkül, lecsúszni meg végképp nem akartam.
A parkolóból még továbbmentem, amíg a völgy végébe nem értem. Egy hatalmas parkolót találtam étteremmel, egész közel a meredek sziklákhoz. Fotóztam, aztán irány a szállás.
Ide semmilyen bejutási infó nem volt, de könnyen megtaláltam a táblát. Bent az office zárva volt, de leszólítottam egy szintén várakozó férfit, hogy én itt vettem ki szobát, tudna-e segíten. Valahogy elgagyogta, hogy ő nem österreich, de angolul se értett. Mutatta, hogy mindjárt jön a chef. Addig beálltam kocsival, mire ő is magyarul köszönt rám :) Megjött a tulaj, megmutatta, hogy melyik az én szobám, megnyugtatott, hogy ráérek fizetni, és elment. Én beköltöztem, zuhanyoztam, kicsit csodálkoztam, mert úgy emlékeztem, hogy van hűtő. És már megint zúgott valami. Meg csattogott és sípolt. A város északi végén voltam, ami kirándulási szempontból nagyon jó, mert itt folyt le a patak is. Meg a vízierőmű, a fűrészüzem és a kődaráló is itt volt. Éjjel meg a szomszéd légkondija. Őrületesen meleg volt, ezen az éjszakán dőlt meg itthon is a melegrekord.
Elugrottam még vásárolni, de a Hoferben nem tudtam készpénzt kivenni, mert a wise-os kártyám visa volt. Kicsit nyomoztunk családostul, és végül az lett a konklúzió, hogy másnap megpróbálom az otp-s maestroval.
A szállásra visszatérve zuhany, pakolászás, aztán jelentkezett a tulaj, hogy fizethetnék. 2 Euro kedvezményt kaptam, mert nem volt apróm :)
Újabb sorozatnézés, újabb zuhany, újabb relpax, aztán alvás.
4. nap, szerda
Felhős égre ébredtem, még dörgött is, ha a 6-kor kezdő, egymásnak dudáló munkagépek zaja nem lett volna elég. Zolinak írtam, hogy vigyázzanak a zivatarral. Ők a Wilde Berg-re mentek állatkertbe Beával, onnan legalább jól belátható. Tegnap volta a Grüner See-nél, és azt mondta, hogy nem nagy durranás. Én tudtam előre, hogy csak napi parkolójegy van 6 Euróért, ki is készítettem a váltott aprót hozzá, de őt eléggé meglepte. Zoli közösségi szemléletből a parkolójegyet az automatán hagyta másnak, szabadon felhasználhatóan :) A mocsár még tetszett nekik, de a tóval nem tudtak semmit kezdeni a körbesétáláson kívül. A Teichalmsee jobb volt szerintük, ingyenes parkolóval a partján.
Szóval így a mára tervezett Grüner See-t inkább kihagytam, és rögtön a Marienklamm-mal kezdtem. Már arról is olvastam sztorikat, hogy nincs parkolója, és a faluban hagyott autóra is kifizettették a 6 Eurót. Már a falu végén zsákutca tábla, mindkét oldalon várakozni tilossal kilómétereken át. A klamm bejáratánál meg nagy parkoló paddal üresen. Mondjuk, épp elkezdett esni az eső :( Kinéztem, de inkább visszamentem az alsó bejárathoz. Itt már nem volt várakozni tilos egy ideje, csak egy feldőlt tábla volt a csalánosban. A túloldalon meg teljesen legálisan megállhatott 1-2 autó. Később láttam, hogy a nagy kamionforgalom miatt lehet az egész. Az út a hegyben végződik, de a pótkocsis faszállítók folyamatosan száguldoztak a szerpentinen.
Néztem radarképet, és felvettem a vízálló nadrágomat, dzsekit és bakancsot is. Elindultam, és egész hamar egy kis (modell)vízimalomhoz értem. Aztán egy híddal elkezdődött a klamm. Sajnos, pár híd és szikla után véget is ért :( A túlvégén egy függőhíd vitt át a patak fölött a parkolóba. Kicsit pancsoltam a patakban, aztán visszamentem a kocsihoz. Elkezdett esni az eső, de a vízhatlan nadrág a frissen ázott, combig érő növények között is jól jött.
Csak pár csepp eső volt, a zivatar messzebb ment, így bepakoltam az uzsonnámat és a horgolótűt is a hátizsákba, és visszamentem. Amire meguntam, már kisütött a nap is.
Visszakanyarogram a városba, és 35 fokban parkolva vásároltam a Hoferben. A pénztáros megismert, mutattam az új kártyát, de így se sikerült. Csak 240m-re volt a bankautomata, de a napsütésben megszenvedtem így is. Mikor szólt, hogy most 5 Eurót fog levonni a tranzakcióért, akkor már csak örültem, hogy legalább klímás helyiségben van…
Teichalmsee
Zoli mondta, hogy kellemes az országút! Szerencsére szinte egyedül voltam rajta. Elhaladtam a Bärenschützklamm bejárata előtt. Ezt sok éve terveztük, de most átépítés miatt zárva volt. Fönt az étteremhez rengetegen parkoltak, a tó mellett is, de mégis sikerült a stég mellett megállnom. Végül úszni nem volt kedvem, mert nemrég vágtak füvet a parton, és a szél behordta a vízbe. Horgoltam egy nyugágyban, aztán ebédeltem a padon, asztalnál, füstölt pisztrángot :)
Még nem volt kedvem visszamenni, ezért kinéztem a téeképen egy útbaeső Klettergartent. Mikor megálltam, nagyon ismerősnek tűnt a hely. Kikerestem a honlpról, 2009-ben jártunk itt. Klammgraben klttersteig, de legnkább csak mászófal. Akkor esett az eső, csak sétáltunk. Most nem is terveztem többet.
Visszafele megáltam még vásárolni, és beleszerettem egy outlet shopban egész véleten talált karbon túrabotba. 85Euro volt, kicsit fájt, de elgondolkodtam rajta. Este a szálláson nyomoztam, és véletlenül épp a kapfenbergi Intersportban volt egy pár márkásabb is használható áron. Aztán szerencsére ránéztem a magyar üzletekre is, és Budaörsön 5000Ft-tal olcsóbb :)
Zuhany, vacsi, pakolás, sorozat, meleg, alvás.
5.nap, csütörtök
Ez csak a tartalék nap, reggeli indulással. Becéloztam a patakot Gloggnitzban. Sajnos az S6-on még lefele se élvezhettem túlzottan a vezetést, mert a szokásan csavarozták a támfalakat, és útszűkület volt. Ennek ellenére gyorsan odaértem. Ezúttal nem voltam egyedül: patakban egy horgász próbálkozott nem sok sikerrel. Most nem tetszett annyira a hely, nem volt elég tiszta, nem is vágytam belemenni.
Kis pihi után átmentem a csokigyárba :) Gyorsan bepakoltam pár csomagot, bár nem volt nagy választék, legalábbis épp targoncával rakodtak ott, ahonnan én válogattam volna. Azért nem maradtam csoki nélkül :) Még vettem a Lidlben egy csomag mélyhűtött sültkrumplit jégakkunak, meg tejszínt otthonra, és elindultam.
A budaörsi intersportnál okosabb akartam lenni a navinál, és leparkoltam egy nagy SportDirect tábla alatt :) Itt egy még olcsóbb túrabotot találtam, de az csak félig volt karbonszálas, így nem tetszett. Az intersportban viszont nem a webes áron volt, de sikerült lealkudni. Különben megvettem volna a webshopban :)
Ha már itt vagyok, akkor miért ne nézzek halakat is? Pár percre van a GreenAqua. A Green Moss szumátrai díszmárnák továbbra is gyönyörűek! Meg szép betták is voltak. Meg a csokigurámi tetszett, ilyet még nem láttam. Sajnos, ezek befogott példányok, nem szaporítottak… Mindegy, ide úgyis ötletet gyűjteni jön az ember, vagy állatkertezni :)
Innen már tényleg hazajöttem. Őrületesen meleg van!
Minden a terveknek megfelelően alakult :) Ugyan ezek nem voltak nagyravágyó tervek, de nagyon jól éreztem magam. Minden belefért, amit szerettem volna. Azt hiszem, a lehető legjobban használtam ki a vizeket a melegben: 10 patak/tó 5 nap alatt :))) Plusz az akváriumok is!
Ők készültek a tópartokon:
