Különböző alpesi tavakba lógattuk a lábunk.

Märchensee

IMG_20200731_153725

 

Ausztria
Koronavírus… Ebben is, mint az élet minden területén. Hova menjünk, mit tudunk csinálni? Föl merjünk szállni egy felvonóra? Hazajöhetünk utána? Mi lesz a határon? Karantén? Egyáltalán, mit tudunk?
Gyöngyvér orvosnál volt a héten, ráadásul én hoztam hazafele, így már felesleges volt őt karanténba tenni. Zozó is sörözött pár barátjával, amihez egy hétig Pesten aludt. Dani munkaügyben találkozott egy halom emberrel. Jöhetne Zsófi is? Persze, ő meg grillpartin járt. Tiszta egyszerű.. Én úgy gondoltam, hogy az idén nem felvonózunk, inkább olyan helyre megyünk, ahol saját kocsival lehet feljutni a hegyre. De szállást nem nagyon találtunk. Szlovéniában nagyrészt foglaltak voltak a megszokott apartmanok, Ausztriában meg az idén sokat meg se hirdettek. Nagyobb helyek voltak nyitva, de azok nekünk eléggé megfizethetetlenek lennének. Meg nem is nagyon igénylem a szaunát és az éttermet. Ha meg lift van, akkor akár felvonózhatnánk is… Utolsó percben ránéztem a SommerCard oldalára, ahol a szokásos áron voltak szállások. Valószínűleg itt nem kellett a hirdetésért fizetni. Erre azért mindenkinek elszorult a szive: biztos kihagyjuk a Dachsteint? Egy sommercardos szállás volt jó helyen, megpróbáltuk, szabad volt. Még a Dachsteinra is tudtunk időpontot foglalni, bár nem a legtökéletesebb időpontban, de időjárásra jó volt. Megyünk!!!!
1.nap, hétfő
Hétfő reggel indultunk Meglepően gyorsan sikerült elkészülni, még a reggeli dugót is elkerültük. Már azt hittem, valamit otthon hagytunk. Még a kocsiba is befért minden. Fölszedtük Zsófit, itt már kezdett sűrű lenni a csomagtartó, de még épp kiláttunk. A határon volt egy kis sor, de semmi vész. Liezenben megálltunk vásárolni, ezzel együtt már nem maradt hely… Még az ölünkbe is jutott. Valahogy még összeszedtük az erőnket, és elgurultunk a szokásos vízeséshez. Napon nagyon meleg volt. Már a parkolónál bevizeztem a fejem, így eljutottam a vízeséshez. Megvolt még :) Zozó azonnal fejest ugrott és beúszott a vízeséshez. Visszafelé már igencsak hidegnek tűnt, de a napon gyorsan átmelegedett kint. Ettünk-ittunk, a többiek még kirándultak kicsit, én pihentem. Aztán bejelentkeztünk a szállásra.
Előszoba, fürdőszoba, nappali konyhával, terasz és egy hálószoba három ággyal. A nappaliban egy kanapé volt megágyazva két személyre. Egész kényelmes volt :) Így Zsófi kapta az egyetlen magányos ágyat, a gyerekek mentek hozzá a szélesebbre, nekem meg az asztal mellett jutott hely. Kényelmesen elfértünk, még mosogatógép is volt!
Planaion repültek, így mi is felmentünk kocsival. Megtaláltuk mindkét fagolyót, játszótereztünk, meglátogattuk a birkákat, hintáztam, élveztük a szép kilátátást. A naplementét nem vártuk meg, mindenki fáradt volt a reggeli kelés miatt. És a holnap is korán kezdődik!
2.nap, kedd
8:00-ra volt foglalva a felvonónk. Még itthon összepakoltuk a hátizsákokat, külön kupacba a felveendő ruhákat, vizet, mászófelszerelést; csak az uzsonnát kellett hozzátenni és magunkat. A legközelebbi parkolóban kaptunk helyet, még éppcsak indult a felvonó. Összekészültünk. Erős szél volt, kicsit tartottam tőle, hogy nem fog menni a terv… Fölmentünk, és szerencsére a napon nagyon kellemes idő volt. A felvonón minden rendben, mindenkin szabályszerűen fölhúzva a maszk. Egy kigyerekre rászóltak, hogy neki is kell. Rend a lelke mindennek! A korai indulással megelőztük a turistákat, inkább a sportolók kezdenek korán. A kávézóban és a mosdóban se volt tömeg. Az Eispalast még csak akkor nyitott, már állt is a sor hozzá.
Zsófi kicsit szokta a kilátást és a méreteket :) Még nem járt 2000m fölött sose. Most meg rögtön a legnagyobbal kezdi :) Szerencsére tériszonya nem volt, inkább a hó lepte meg. Nem sokat szánkózott gyerekkorában :) Biztosan nem júliusban. A kitett helyeken erős szél volt, de nem volt reménytelen. Én a gleccsertóhoz terveztem, a többiek a pár éve megismert létra-alagút-kelttersteig felé indultak. Mivel bizonytalannak tűnt, így a gyerekek elkísértek, aztán futottak a létrához. A tó gyönyörű türkizkék volt, és igencsak hideg. Még sehol senki, páran sétáltak a Gjaidsteinra, meg a csúcs felé a gleccseren, de erre csak egy magányos sífutót láttunk. Nagyon fájt lefele a térdem :( Legközelebb szánkót hozunk. Megpróbáltunk a kabátokon lecsúszni, de csak a legmeredekebb részen sikerült Zozónak. Blue meg nehezen bírta a magasságot most is, nem maradt levegője felmászni a létrához. Zsófi viszont pikk-pakk fölmászott, én csak azt hallottam, hogy már a déli oldalon élvezi a kilátást. Zozó is utánuk mászott, Blue meg lefeküdt a sziklafal alján a egy szélárnyékos, napsütötte kőre aludni :)
Én nem akartam ugyanazon az úton visszamenni, egyébként is kellemetlen a havon fölfele mászni. Megpróbáltam a patak mellett vissza, de nem volt végig út. Aztán fölmentem a tó melletti sziklakupacra megnézni a kilátást, aztán találtam egy jelzett ösvényt, aztán picit feljebb mentem, aztán már nem akartam visszafordulni… Így jutottam át a Gjaidstein oldalába. A hómezőn nem volt kitaposott ösvény, így első próbálkozásra fenéken csúszva érkeztem az aljába. Megpróbáltam még egyszer, és minden lépésre figyelve, a komolyabb csúszásgátlómmal (majdnem hágóvas) átjutottam.
Du pihi, hamar jön a front
Wilde Wasser
3.nap, szerda
Reiteralm, Blue+Apa Klettersteig
spagetti
4.nap, csütörtök
Stausee
Stoderzinken helyett Planai
lazac
5.nap, péntek
Tauplitz
haza