Különágyas szoba, de azért eljöttünk.

A beugrálós vízesésben nem volt víz :(

Sup-oztunk a Bohinji-tavon. Apa megmászta a vízesést, én addig aludtam a kocsiban. Utána kiderült, hogy a nemzeti parkban csak a kijelölt parkolókban szabad megállni. Szerencsére nem lett baj.

Ha jól emlékszem, akkor a Resje étterembet ettünk, Nemski Rovt-ban. Nem tudom, végül mit ettem, kicsit nehéz volt a menüből választani gluténmentesen. De abban biztos vagyok, hogy eszméletlen finom volt! Talán még egy pohár borra is elcsábultam. Isteni kencéket hoztak, a szokásos pihe-puha de mégis ropogós szlovén péksütikkel, amit szintén kihagytam. Ez is egy különleges étterem, amihez hasonlóban se jártam itthon. A falu szélén, még csak nem is a turistás környéken. Viszont a végére megtelt, ǰó, hogy mi időben érkeztünk. Menüt választva kifejezetten meggizethető volt, pedig a menü messze nem rántotthús volt :) Majd megpróbálok fotót keresni róla.

 

Felmentünk Zgornja Sorica-ba, és fönt láttuk meg, hogy megy a felvonó. Így apát kiraktam a gyalogút mellett, és fönt találkoztunk. Szép idő volt, de brutális szél.

Hazafele egy helyi étteremben ebédeltünk Kranjban, nagyon jó és olcsó volt.